A zsidó történelem. Kik azok a zsidók?

Pontosabban: gondolatok a zsidóság történelme kapcsán.

http://sites.google.com/site/vakitfed/my-forms

Ez a vakítfed társaság (vakitfed google oldalak) véleménye: minden véleményt le lehet írni, közzé lehet tenni (a szóbeli közlést nem tudják megakadályozni), ha azon vélemény, nem rosszindulatú, nem bizonyíthatóan gyalázkodó. Mi jóindulatúak vagyunk, és a direkt gyalázódást is megpróbáljuk kerülni. Természetesen sokak nem értenek egyet a véleményünkkel, mások pedig kifejezetten károsnak, hamisnak, netán gyalázkodónak tarthatják. De ezt bizonyítani kell, bizonyítás hiányában az ellenérvelés, a kritika áll rendelkezésükre. Nem tagadjuk, mi az átlagos, átlagműveltségű kívülálló szemszögéből nézzük a zsidóság történelmét, sorsát. Talán ilyen véleményre is szükség van. Ha konkrétan bizonyítják, miben tévedtünk, akkor elfogadjuk a „bennfentesek” ezen kritikáját: hát ezek minek beszélnek bele, semmit sem tudnak. 

 De mi is az, a zsidó kérdés?

A világon, de kiváltképpen, Európában és az arab térségben, és Magyarországon biztosan az emberek általában azt gondolják, hogy a népek közül a zsidó nép volt, van a legnagyobb hatással a világ és főleg Európa sorsára. És azt gondolják, hogy ez a hatás összességében, negatív. Egyszerűbben a zsidó kérdés, a viszonylag elterjedt és nagyfokú antiszemitizmus problémája.

Szerintünk azon talán nem nagyon érdemes vitatkozni, hogy a népek közül a zsidó népnek nagy szerepe volt, van a világtörténelemben. Azt azonban hozzátesszük: a világ sorsát elsősorban az országok vezetései (minden vezetés) határozzák meg, nem egyforma de osztott felelősséggel. Utána az emberek, minden ember, nem egyforma, de osztott felelősséggel. Az egyes vezetők, ill. az egyes népek hatása ehhez képest csekély.

A második feltevésbe (a zsidóság összesített szerepe inkább negatív) nem foglalunk egyértelműen állást. Azonban egyfajta állásfoglalásnak tekinthető, hogy ezen feltevésre nem vágjuk rá: ez ostobaság. Inkább azt mondjuk: gondolkozzunk el ezen elfogulatlanul és alaposan.

Az elfogult érzelmi alapon a zsidókat gyűlölő, vagy éppen imádó emberek számára ezen gondolatok semmit sem érnek. Ők mindenképpen, úgy válogatják ki, és rakják össze a tényeket és a megkérdőjelezhető tényeket, hogy a maguk igazsága jöjjön ki. Azaz: a zsidóság egy borzalmas nép, vagy ha nem is borzalmas, de mindenképpen betegség-góc az emberiség szervezetében. Vagy, a zsidóság felsőbbrendű nép.

Az írás azoknak szól, akik elfogulatlanok, de nem tudják hová tenni a zsidóságot, a zsidó kérdést.

Szerintünk nincsenek felsőbbrendű, kiváló, ill. aljas, alávaló népek, a népek sok vetületben különböznek egymástól, de ezen különbségek, viszonylag csekélyek. Az egyének közötti különbségek ennél sokkal nagyobbak. A népek sorsa, mely specifikus irányokból, véletlenekből is áll, hozza létre a nagyobb, nem a nép jelleméből eredő, történelmi, sorsbeli különbségeket.

A zsidóságot mi nem tartjuk szerencsétlen üldözött népnek sem, de világuralomra törő leigázó népnek sem. A legtöbb zsidó emberről, ha nem tudnánk, és magáról sem tudná hogy zsidó, meg sem lehetne mondani, ő zsidó. Átalagos, jó és rossz emberekből áll, akár a többi nép.

 

Kik azok a zsidók?

Ezt egy fokkal nehezebb megmondani, mint ezeket: kik azok magyarok, kik a németek, kik az oroszok, stb., bár ezeket sem könnyű megmondani. A zsidóság még az átlagosnál bonyolultabb történelme miatt nehezebb megmondani.

De már ideje lenne, hogy a világ elfelejtse, a származási, genetikai kiindulásokat, mert ezek zavaros zsákutcába vezetnek.

Ideje lenne leszámolni azon tudománytalan zagyvasággal, hogy vannak népi gének (még ha lennének ilyen tiszta gének, de nincsenek) melyek meghatározzák a jellemet. A jellem ezerszer árnyaltabb, bonyolultabb, mint a külalak. A jellemet az egyéni, szülői gének (nem népi gének) talán befolyásolják, de sokkal inkább meghatározza a neveltetés. Családi, rendszerbeli, iskolai, kulturális vallási, stb. oktatás, nevelés, szellemi környezet.

A történelem során sok idétlen gondolat született arról, hogy mi a nép (etnikum), kik alkotnak népet. (A „nép” szónak van egy másik jelentése, úgy, mint népréteg, lakosság.) Az egyik az említett genetikai vonal volt. Egy másik idétlenség, a szüleik vallása (ráadásul egy szülőt vettek alapul) alapján való meghatározás. Ez dupla ostobaság, egyfelől, lehet, hogy a szülők bizonyos vallást, kultúrát, szokásrendszert követnek, de mi köze van ennek a gyerekhez, ha az nem követi, netán éppen ellenszenvet is érezhet ezen vallás iránt. Másfelől, már a szülőket is így sorolták be, tehát lehet, hogy már a szülő sem követte azt a vallást, kultúrát.

Már ideje lenne, hogy a világ eljusson eme definícióig:

Valamely nép (etnikum) azon emberekből áll, akik magukat a nép közé tartozónak vallják magukat, büszkék erre (nem közömbösek, nem ellenségesek, de használni akarnak az adott népnek), illetve olyan közösségbe tartoznak melyek többnyire, általában a nép kultúráját, vallását, nyelvét követik ezek szerint élnek, éltek.

Elméletileg függetlenül attól, hogy mely országban élnek, de gyakorlatilag nyilván nem lehet ettől függetlenedni.

És persze eme meghatározás alapján a népbe tartozás, szinte független az ősi génektől.  

A következőkben tehát ezen írásban a „zsidósághoz”, ezen definíció alapján meghatározott emberek taroznak.

Már ideje lenne, hogy a világ eljusson oda, hogy az egyes embert ítéli meg, kizárólag hasznos, vagy ártó cselekvései alapján és más szempontokat (nép, kultúra, vallás, származás) harmadlagosnak tekint.

De a következő felosztás se hagyható ki:

Kettős néptudatú emberek, közösségek. Ők vannak a legkevesebben, viszont a zsidóságban viszonylag sokan vannak. Ők szinte egyformán szeretnek két népet, szinte egyformán élnek két nép kultúrája vallása szerint. Az egyik nép, rendszerint azon ország melyben élnek, a másik melyben ők vagy a szüleik korábban éltek. (Nem véletlenül hagytam ki a „származás” szót, mert az már genetikai vonatkozásokat vet fel.) Nehéz ügy a kettős néptudat, ezért ritka. Mivel ritka talán nem is kell azon elgondolkodni, hogy az ilyen emberek pl. zsidónak nevezhetők. De ezen el lehet vitatkozni.

A zsidóság körében, viszont a külső nyomás miatt vannak ezen emberek többen. Vagyis egy másik néphez gyengén kötődő embert zsidónak tartanak, szinte rákényszerítik, hogy zsidó legyen, mire az illető eljut a kettős néptudatig.

Egy másik néphez gyengén, negyedesen kötődő emberek, közösségek. Ők egyértelműen egy néphez tartoznak, de van egy másodlagos nép, kultúra, vallás, melyhez valamely oknál fogva viszonylag gyengébben kötődnek. Tehát az ilyen emberek beolvadtak valamely népbe, ők teljesen beolvadt emberek közé tartoznak.

És az egyértelműen beolvadt emberek, akiknél szinte fel sem merül egy másik néptudat, egy másik kötődés.

A zsidóság az átlagnál nehezebben beolvadó (asszimilálódó, integrálódó)  nép, ennek ellenére a zsidóság döntő többsége, legalább 90%-a a történelem során beolvadt más népekbe.

Sok más nép viszont teljesen beolvadt, ezért mondható, hogy a zsidóság több belső és külső ok miatt az átlagnál nehezebben olvadt be. Ez részben a zsidóságból eredt, részben abból, hogy kevésbé fogadták be a zsidóságot.

Ugyanakkor az, hogy zsidóság egy része megmaradt önálló népnek, a 90%-a pedig beolvadt látszat-zsidó, egy olyan körülmény, amely alkalmassá teszi a zsidó kérdés felnagyítását. Ugyanis a népek vagy teljesen beolvadtak, vagy ha fennmaradtak, akkor sokkal kisebb a részben kötődők aránya.

 

1. A zsidó nép, mint nem beolvadó zsidóság, és a beolvadó zsidóság történelme, bár nyilván összefügg, de két különböző történet és problémakör.
2. Az elkülönítés és a beolvasztás problémája, a kisebbségi, a nemzetiségi politika problémája nem zsidó probléma (a zsidóságon kívül sok más embert, népet érint), bár vannak jelentős zsidó vonatkozásai is.
3. A rasszizmus, ill. a túlzott nacionalizmus problémája nem zsidó probléma (a zsidóságon kívül sok más embert, népet érint), bár vannak jelentős zsidó vonatkozásai is.
4. A nagytöke, a pénzügyi és bankrendszer problémája nem zsidó probléma (a zsidóságon kívül sok más embert, népet érint), bár vannak jelentős zsidó vonatkozásai.

 

Kérdés, hogy a felsoroltakkal akkor a zsidóság történelme kapcsán kell?  De, ha ezekkel foglalkozunk is, tudni kell, hogy ezek általános társadalmi problémák és nem zsidó problémák.

Pl. nem minden zsidó bankár, és nem minden bankár zsidó.

Kicsit árnyaltabban: a zsidók többsége nem bankár, a bankárok többsége nem zsidó.

De ha egy népben csak egy kivétel is van, akkor azon népet már nem lehet egy jelzővel, jellemzővel illetni. Pontosabban a népek megítélésének megvannak maga szabályai, de erről később lesz szó.

 

Viszont Izrael állam jelen problémája zsidó probléma, mert az ott élők a definíció szerint is zsidók.

 

Visszatérve: kik a zsidók. Akik büszkén vallják a zsidóságukat, használni akarnak a zsidóságnak, és akik emellett leginkább a zsidó vallásban hisznek, zsidó szokások szerint élnek, ill. beszélik a zsidó nyelvet, héber jiddis, stb.

Újra megjegyezendő: a zsidó kérdést erősen összezagyválja, és hamissá teszi, hogy a beolvadt zsidóság problémáját (mert közvélemény őket zsidónak tartja), nem külön problémaként kezelik. Nem azok a zsidók kiket a közvélemény zsidónak tart, hanem azok, akik magukat zsidónak tartják. Hiába lenne valaki genetikailag teljesen zsidó, (egyébként nincs ilyen), ha magát nem tartja zsidónak, ha történetesen attól sem riad vissza, hogy utálja és ártson a zsidóknak.

Amikor zsidókról gondolkodunk, akkor nem árt más kisebbségben élő, gyakran üldözött népekre is gondolni, pl. a határon túli magyarságra.

Hogyan nevezhetők eme beolvadt zsidók, kiknek van valami gyenge zsidó kötödése, de összességében nem zsidók.  A legtalálóbb egyszerű elnevezés szerintünk a „látszat-zsidó” lenne. Egyébként a vallásos zsidók sem tartják eme embereket zsidónak, gój zsidóknak, vagy egyszerűen gójoknak nevezik őket.

Ráadásul egy-egy „zsidó ember” pl. Marx, Lenin, Sztálin, Rákosi, stb. (nem éltek a zsidó vallás és szokások szerint, nem tartották magukat zsidónak) viselkedése, történelmi szerepe, azon oknál fogva sem zsidó probléma, mert egy-egy kiragadott esetből nem lehet általánosítani. A zsidók többsége nem volt kommunista, a kommunisták többsége nem zsidó volt. A kommunizmusnak nincs köze a zsidó valláshoz.

5. A kommunizmus problémaköre már ezen oknál fogva sem zsidó probléma. (A zsidóságon kívül sok más embert, népet érint)

6. A nácizmus, fasizmus nem zsidó probléma (a zsidóságon kívül sok más embert, népet érint), de vannak jelentős zsidó vonatkozásai. A fasizmus, az elfajzott rendszerek, a rasszizmus ill. a háborúk problémakörébe tartozik. A zsidóság elsősorban az elszenvedője és nem a létrehozója fasizmusnak. Persze az elvakultak az elszenvedőt provokálónak tekintik. De ez már a vicc kategóriája: ha van rajta sapka azért, ha nincs akkor azért.

7. A keresztény vallás kialakulása nem zsidó probléma (a zsidóságon kívül sok más embert, népet érint), de jelentős zsidó vonatkozásai vannak.

 

De ezért ez elég kevés, nem ártana néhány jellemzőt is felsorolni. Természetesen mi az alaptalan bizonyíthatatlan jellemzőktől tartózkodunk, ez a rágalmazás kategóriája.

1. A zsidó vallás ill. szokásrendszer (kultúra) rendkívül részletes, szigorú, kötött, és ezért is, de tartalma miatt is, különálló.

2. A zsidókra jellemző, volt van, hogy városlakók és értelmiségi foglalkozást (bankári, kereskedelmi, politikusi, jogi, tudósi, orvosi, művészi, stb.) űznek. Tehetségük, hagyományaik és a külső nyomás is, az értelmiségi tevékenység irányába tolta a zsidóságot.

3. A zsidók az átlagosnál óvatosabbak, gyanakvóbbak. Kétségtelenül az átlagosnál több sértést kell elviselniük ill., történelmük is ezt mutatja, ezért a külvilágot másoknál ellenségesebbnek érzékelik. Ebből sok minden ered, pl. a spórolás (kvázi kapzsiság), az összetartás, az elkülönülés, az erős önvédelmi reflex. Ugyanakkor az elkülönülés, és szembeállás ellenére nem mondható, hogy eme népre jellemző volt a törvényszegés, a bűnözés.  

 

Most itt hosszasan ki lehetne térni arra, hogy miért alakultak ki a zsidóság ezen jellemzői.

Csak néhány megjegyzés:

A vallásuk az első jelentősebb egyistenhitű vallás, ez eléggé kilógott az akkori sorból. Valószínűleg voltak előzményei, már azért is, mert csak viszonylagos egyistenhitről beszélhetünk. A sokistenű vallásokban is van egy főisten, az egyistenhitű vallásokban pedig a „főistennek” megvannak a maga segítői, társai. Pl. angyalok, proféták (kvázi alistenek) stb.. A különbség a főisten kiemelkedésének, magasabb rendűségének mértékében van.  Ugyanakkor az egyistenhitűség az ókorban mégis elkülönítő aspektussal bírt. Ez egy intenzívebb és szorosabb vallási kötődést jelent a hívőknek.

Más: valószínűleg kevesen tudják, hogy a 19. századig Európában szinte mindenütt a zsidóság diszkriminációjához hozzátartozott az iparosság tiltása, ill. a zsidóság beszorítása a kereskedelmi, bankári, (pénzügyi, hitelezői, uzsorási) tevékenységbe. Esetleg az orvosi és néhány más munkát még engedélyezték számukra. Mivel az iparosságot a legmenőbb foglalkozásnak, a kereskedelmet, bankárságot a legalantasabb munkának tartották. Túl azon, hogy ez meglehetősen nagy ostobaság (erről még érdemes beszélni), nyilván a zsidóság foglalkozási, munkavégzési szokásait befolyásolta. A zsidóság értelmiségi hajlamai és ezen belül is kereskedelmi, bankári hajlamai tehát két oldalról érkezetek: a zsidóságból magából és a külső környezet is ezen irányba nyomta őket.

  

A felsorolt jellemzőknek azonban vannak következményeik is.

Részben, magyarázzák, hogy a zsidók miért különülték el, ill. miért különítették (utálták) őket. Ez a kettő, az elkülönülés és az elkülönítés egyébként egymást gerjeszti.

A gyanakvásból eredő elkülönülés ezen gerjesztő folyamat része.

Pl. nyilván a kötött, különleges vallás, és szokásrendszer, gátolja a beolvadást.

Pl. az értelmiségi tehetség, hozzáértés azt jelenti, hogy a jól fizető, presztízst, hatalmat, ismertséget jelentő pozíciókba zsidó emberek kerülnek, kerülhetnek, mely nyilván a többségi társadalomnak nem tetszik.

 

A zsidó történelem.

Ha az ember a zsidóság kacifántos történelmét olvasgatja, akkor ilyen szavak jutnak eszébe: Szétszóródás (diaszpóra), kiűzetés, meghurcolás, hányattatás, üldöztetés, de leginkább a vándorlás.

Érdekes módón a biblia ótestamentum része is mely a zsidóság egyfajta legendás történelme, is tele van vándorlással. Ugyanakkor az ókori népek jelentős része vándorolt. A zsidók ókori történelme nem volt szokatlan abból a szempontból, hogy egy közepes népet az aktuális nagyhatalmak (egyiptomiak, asszírok, babiloniak, rómaiak) leigáznak, direkt, vagy indirekt elűznek, vándorlásra kényszerítenek. De erősen úgy tűnik a zsidóság az üldöztetések nélkül is igencsak szeretet kisebb közösségekbe vándorolni, letelepedni. Mintha tudatosan követtek volna ilyes parancsot: szóródj szét a világban, tartsd meg és gyarapítsd a zsidóságot, és a zsidó vallást, sok helyütt, építs hálózatot. Nem állítjuk, hogy mindez abszolút tudatos stratégia lett volna a zsidóság részéről, de végeredményben, ha nem is tudatosan, és nem is csak a zsidóság szándékából, de ez jött létre. De egyfajta túlélési stratégiának is nevezhető.

Ugyanakkor mivel zsidóság egész mai Európa, Oroszország, ill. a Közel-kelet, Észak-Afrika, sőt Közép-kelet, India, Kína területén is élt (általában kisebb zártabb közösségekben) sőt az újkorban eljutott Amerikába és a világ összes tájára - a zsidóság története szinte száz részre osztható. Ugyanis, annyiféle zsidó történelem van, ahány országban éltek (ez kb. száz ország) a zsidók, mivel a „befogadó” ország történelme, és a zsidókhoz való hozzáállása határozta meg a helyi zsidóság sorsát. És nem volt olyan saját anyaország, zsidó-ország, melynek lakosságának történelme dominálna.

És mint említettük mindez legalább további kettő részre osztható: a nem beolvadt zsidók és a beolvadt látszat-zsidók történelme. Amely történelem gyakran összekapcsolódik, néha szétválik.

És mindennek az időtartama legalább 3500 év, az ókortól, napjainkig. Napjainkban is aktívan tart a zsidó történelem, pl. Izrael állam helyzete miatt.

Nagyjából ezért idő szempontból pl. ilyen részekre felosztható a zsidó történelem:

1.A zsidóság ókori történelme.

2. A kettő, vagy több, nagyobb diaszpóra, (szétszóródás).

Van a babilóniai leigázás, üldöztetés miatti elvándorlás. Ill. a római leigázás, üldöztetés miatti elvándorlás.

De ennél sokkal több elvándorlásról, és elvándorlási okról beszélhetünk. (Valószínűleg az elvándorlások zöme kisközösségekben történt.)

Másfelől vannak az Ázsiába, észak-Afrikába, Oroszországba, és Kelet-európába, ill. nyugat-Európába történő vándorlások. Tehát a vándorlások története aszerint, hogy hová mentek.

Ennek része a dél-európai, észak- afrikai szefárdi és észak-európai askenázi, meglehetősen zavaros „szétválás”.

És persze jelentősek a másodlagos továbbvándorlások. A vándorlások, szétszóródások nagyobb része, másodlagos továbbvándorlás, ill. átszóródás volt. Annál is inkább, mert a zsidó őshaza ahonnan az eredeti elvándorlás lehetséges Kr.u. 70 és 140 között a zsidóság számára gyakorlatilag megszűnt.

Fontos látni, hogy nem néhány nagyobb szétszóródásról van szó, hanem 3 ezer éven tartó folyamatos szétszóródásról, beolvadásos és beolvadás nélküli szétszóródásról van szó.

3. A középkori zsidó történelem, a kisebb szétszóródások, továbbszóródások története, ill. a zsidó bankárosodás kialakulásnak története.

4. A klasszikus kapitalizmus történelme a zsidóság aspektusából.

5. A zsidóság 19. századi történelme, ill. a 20 század első feléig, ill. 20. század második felében.

6. A napjaink zsidó történelme, ill. a jelenlegi Izrael állam története, bár ez a történet is a 19. század végén kezdődött.

 

Összességében azonban kibogozhatatlanul kacifántos a zsidóság történelme.

Vannak azonban közös, hosszabb távon, szinte minden zsidó közösségre vonatkozó jellemzők.

1. A helyi lakosság a többségi nép általában más népek nem kedvelték őket, nem tartoztak a népszerű, szimpatikus népek közé, de ez azért az erőszakig nem fajult volna el, ha a vezetés ezt nem generálja.
2. A helyi vezetés az uralkodó, és uralkodó osztály, hullámzóan ellentmondásosan kezelte a zsidóságot. Néha megtűrte, sőt egyenjogúan kezelte, gyakrabban azonban a negatív megkülönböztetésben (diszkriminálta) részesítette őket. És nem ritkán az üldöztetés, a diszkrimináció eljutott a kiűzetéshez, sőt a népirtásig is.

Ugyanakkor szinte mindenhol, mindenkor megfigyelhető azon kettős játék, hogy egyes gazdag befolyásos zsidók szinte a hatalom a vezetés részévé váltak, a helyi uralkodó osztály szoros szövetségbe lépett velük, míg szegényebb széles zsidó réteg, üldöztetésnek diszkriminációnak volt kitéve. Pl. mi történt a nácizmus alatt, a leggazdagabb zsidók már rég biztonságba voltak, miközben a szerencsétlen kisember-zsidókat aprították.

 

A fentiek okairól néhány gondolat:

Természetes, hogy nem kedvelték őket, hiszen elzárkózó, furcsa szokású, furcsa öltözködésű embereket láttak. Ráadásul azért egy részük meglehetősen jómódban az átlagnál jobban élt, és értelmiségi foglalkozásokban kvázi kiszorították a többségi nép, ill. más népek fiait. Ráadásul azonosították őket az uzsorásokkal, ami persze nem egy szimpatikus tevékenység.

A vezetések hullámzó viszonya zsidósághoz szintén magyarázható. Most itt csak az ellenségkép vonatkozást emeljük ki. A zsidóság kiváló ellenségkép. Az ellenségkép arról szól, hogy az emberek, vezetések tehetségtelenségéből, lustaságából eredő problémákat mintegy magukat felmentve, rákenik pl. a zsidókra. A szegénység, egyéb problémák okai pl. a zsidók, tehát nem mi vagyunk.

Úgy tűnik, hogy a zsidóság és a többségi társadalom viszonya (hullámzó, de gyakran negatív) igen kevéssé, kor, ország és rendszer specifikus.

Kivéve persze a fasizmus nácizmus korát, rendszerét. A nácik végleg el akarták intézni a zsidókérdést. Nem nehéz kitalálni, mire gondolhattak. Az más kérdés, hogy ez a megvalósíthatóság  szempontjából is ugyanakkora  baromság, mint az egész világuralmi elgondolásuk.

 

Néhány érdekes kérdés a zsidóság történelmével kapcsolatban.

Hogyan jöhetett létre ez a szinte folyamatos vándorlás, a világ minden táját érintő szétszóródás?

Hogyan jöhettek létre a világban rendkívül szétszórt, viszonylag kicsike vallásilag, kulturálisan zárt zsidó kisközösségek? 

Hogyan maradhatott fenn a zsidóság, miért nem olvadt be teljesen (szűnt meg) a zsidóság, a magas beolvadás, a nagyfokú népirtás, a jelentős üldöztetés ellenére?

 

Vázlatosan hasonlítsuk össze a zsidóság történetét néhány más nép történetével.

Pl. a hunok nagyobb egységben, kvázi egy tömbben vándoroltak, majd egy tömbben letelepedtek a Kárpát-medencében, harcoltak, konfrontálódtak, majd Attila halála után egyszerűen eltűntek. Nyilván nem eltűntek, hanem nagyon gyorsan beolvadtak. Ez a zsidóság történelmével ellentétes történet.

Az ókorban, középkorban egyébként sok nép tűnt el, olvadt bele valahová, ill. erősen átalakult. Itt van pl. a római nép, ill. a romai birodalom eltűnése.

De azért voltak, vannak fennmaradó, sőt terjeszkedő nagyobb népek birodalmak is.

Érdekes történet még a tartományokból, autonómiákból való összekovácsolódás, nem kevés ország, nemzet így jött létre.

Pl. a magyarok, mint viszonylag kis nép, nagyobb közepes egységekbe vándoroltak, voltak leszakadások szétszóródások is, de végül is a Kárpát-medencében egységesültek (akár szét is szóródhattak volna, ami kvázi eltűnést, beolvadást jelentett volna) és létrehozták a hazájukat, a nemzetüket.

Pl. a kunok beolvadtak a magyarokba.

De voltak félrevonuló, kvázi rejtőzködő (nem vándorló) kisebb népek is, melyek így maradtak fenn.

Pl. cigányok. Kisközösségekbe vándoroltak, szertágazóan szétszóródtak, de kisközösségekben, mégis hálózatosan fennmaradtak, nem olvadtak be. Ez a történet már erősen hasonló a zsidó történethez. Más vonatkozásban, pl. a cigányok nemhogy értelmiségi hajlamúak, de kvázi anti-értelmiségiek, erősen gyakorlatias emberek, szinte ellentétei a zsidóknak.

A felsorolás után talán jobban el lehet helyezni a zsidóság viszonylag kivételes történelmét (szétszóródtak, de fennmaradtak) a világtörténelmi kavalkádjában. 

   

Akarva, akaratlanul hogyan segítette a külvilág, a „befogadó” uralkodó osztály ezt a folyamatos furcsa zsidó szétszóródást.

Kezdjük azzal, hogy valójában, alapvetően háromféle nemzetiségi, kisebbségi politika van:

1.A beolvasztás, gyakran erőltetett beolvasztás

2. A negatív, rosszindulatú megkülönböztetés (kirekesztés, stb.). Gyakran elüldözéssel megtoldva. (A népirtásokról itt nem beszélünk)

3. A pozitív jóindulatú megkülönböztetés az autonómia-adás. Sajnos ez utóbbit alkalmazzák legritkábban. Első látásra valóban félelmetesnek tűnik az uralkodó osztályok számára: persze ha autonómiát adunk, akkor majd jól visszaélnek vele, egyre többet akarnak, egyre messzebbre mennek, külön államot alapítanak, majd ellenünk fordulnak. Nem állítjuk, hogy ilyen még nem volt. Viszont a másik kettő, (erőszakos beolvasztás, rosszindulatú megkülönböztetés) egy fokkal ennél is rosszabb. Ugyanakkor egy sereg ország, nemzet a tartományok, autonómiák szövetségére alapul és egészen jól működnek. Persze ha ezek a tartományok, autonómiák az optimálisnál kisebb szabadságot kapnak, akkor megint baj van.

A lényeg, hogy a múltban (és a jelenben is) jellemzően, szinte kizárólag csak az erőszakos beolvasztás, ill. a rosszindulatú megkülönböztetés kisebbségi politikát alkalmazták, többek között a zsidósággal szemben is.

Folytassuk azzal, hogy jön az új uralkodó, és azt mondja: na majd én ezeket a zsidókat (akárkiket) magam mellé állítom és beolvasztom a nemzetbe. Méghozzá úgy, hogy viszonylagos engedményeket adok nekik, ami lényegében a korábbi megszorítások, megkülönböztetések enyhítését jelenti. A maximum, hogy egyenjogú polgárok lesznek. Egy idő után, az uralkodó osztály érzékeli, hogy a helyzet alig javult valamit (ennek sok oka lehet) és akkor azt mondja: na ti hálátlanok akkor majd megkapjátok. És jön a rosszindulatú megkülönböztetés, netán a kiűzetés.

Folytassuk azzal, a kérdéssel: mire is ösztökéli a vezetés a zsidókat (akárkiket) azzal, hogy megkülönbözteti őket? Idétlen ruhába kell járniuk, sárga csillagot kell viselniük, gettóba élhetnek, csak bizonyos munkákat végezhetnek, nem jelenhetnek meg mindenhol, nem köthetnek vegyes házasságot, stb.. És ha valaki nem is tartaná magát zsidónak, azt mondják, sőt parancsolják: de te zsidó vagy. És persze mindennek a tetejébe jöhet a kiűzetés, a száműzés. És közben direkt, vagy indirekt (a hányattatás okán pl. betegségek járványok, alakulnak ki) gyilkolják a népet. Merthogy ezen intézkedéseket nem a nácik találták ki, pl. zsidóság történetében ez sok helyütt, sok korban megtörtént. (De nemcsak a zsidókat cseszegették a történelem során. Másfelől a nácik azért szignifikánsan elkülönülnek más zsidóüldözőktől, a tervszerű, következetes, egyértelmű népirtás által.)

A kérdés, mire is ösztönzi mindez a zsidókat (akárkiket)? Arra hogy elkülönüljenek, csak az övéiben bízzanak, gyanakvók legyenek, zárt kisközösségekben éljenek egymást segítség, stb..

A kiütetés száműzetés következménye pedig, hogy egy másik helyen, egy távolabbi helyen telepednek le, kénytelenek letelepedni. Tulajdonképpen a rendszeres megkülönböztetéssel egy profi, vándorló, a világot kisközösségekkel behálózó, és a világgal, és a többségi társadalommal ellenséges zsidóságot alakítottak ki.

 

De a zsidó probléma két oldalról jön, jöhet, magából a zsidóságból (ez kisebb rész) és a külvilágból (ez a nagyobb rész).

 

Kitérés a zsidó szokásokra.

A zsidó vallás, a zsidó ünnepek, a zsidó szokások szorosan összefüggnek. A zsidó szokások rendkívül részletes, kötött, és tetemes mivoltáról az alábbi szabályrendszer képet nyújthat.

Őszintén bevalljuk, nem tudjuk, hogy az alábbi szabályokat a zsidók minek tartják talán: vallási előírásoknak. Szerintünk azonban ezek inkább egyfajta népszokások, de erre még visszatérünk.

 

Oldal: A zsidó történelem
Birkának néznek? - © 2008 - 2024 - rendszer-vakitfed.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat