Rövid  reakciók egyes 2021-s magyar visszásságokra.

 

Jelenleg inflációgerjesztés folyik.

Tisztázzuk a kórós 3% feletti infláció lényegét: ilyen-olyan egyensúlytalanságok miatt kialakul egy vagy több jelentős csoport, réteg viszonylag gyors aránytalan, a társadalom figyelmét felkeltő, jövedelem-emelkedése. Mire más csoportok rétegek is igényt tartanak és ki is harcolják a maguk jövedelememelkedését. És ez a jövedelememelkedés a dominóelv alapján végigmegy a gazdaság szereplői között. De a sor végén nem áll meg, mert újra és újra körbefordul. Az árak, jövedelmek egymást váltogatva emelkednek. Ha kialakul egy ilyen áramlás, a dominósor szereplői, úgy élik meg, h nem akarnak károsodni, lemaradni, - és jogosan élik meg így.  Ez a hirtelen, fedezet nélkül befolyó, keresletet növelő jelentős pénz alakítja ki az inflációt, és minden további hektikus pénzbeöntés és egyéb egyensúlytalanság tovább gerjeszti (nem engedi lecsillapodni)  az inflációt.  Ha beindul a komolyabb infláció, akkor már a kisebb egyensúlytalanságok is gerjesztenek. Idővel mindehhez hozzáadódik az inflációs várakozás is, mint gerjesztő tényező.

A megállítás tehát egy teljen visszafogott minden hektikusságtól mentes, szinte zsugori gazdaságpolitika, és a bizalom visszaállítása.

Egyébként a gazdaság fűtése, ha egyenletes kiszámított,  akkor nem okoz különösebb problémát. A helyes gazdaságpolitika az egyensúlyok művészete. Az infláció nem támogatja a gazdaságot, nem is a fejlődés velejárója, hanem elkerülhető, és akadályozza a gazdaság működését.

Csak úgy szólok h. már néhány éve, és jelenleg is infláció-gerjesztés folyik. Az infláció (általános 5% feletti áremelkedés) alapvetései. 

1. Mindig elsősorban a szegényebb, becsületes alkalmazott dolgozó réteget sújtja, legerősebben.  Kevesek, a spekuláns dúsgazdagok kaszálnak. Az áradó (kicsit-nagyon vágtató) infláció ártalmát semmi sem kompenzálja. A kis országok gazdasága, pénze e tekintetben is sérülékenyebb. 

2. Az ártalmassága elsősorban direkt az árakon, a reáljövedelem csökkenésen keresztül hat. Másodsorban minden vagyon, főleg a pénzvagyon, megtakarítás elértéktelenedik. (Az árfolyamromlás is elértéktelenít.) De más vagyonok is elértéktelenednek rövidebb távon. A vevő mindenképpen ráfarag. Az eladó azért farag rá, mert a kapott elsőre soknak látszó pénz, másnapra már kevesebbet ér. Az infláció ártalmasságát azért becsülik le, mert a dolgozó, a nyugdíjas azt érzékeli, milyen sok lett a jövedelme, de annak csökkent vásárlóértékét már nem fogja kiszámolni, az egyéb vagyonérték csökkenését pedig még kevésbé számolja. 

2. Az infláció olyan, mint egy áradó folyó. Amikor kicsit árad, még meg lehet fogni. Aztán olyan erősen kezd áradni, h. nem lehet megfogni, - most tartunk itt. Amikor pedig kitombolta magát szintén könnyebb megfogni.

3. Az infláció, a gazdasági, pénzügyi hibák immunreakciója, gyakran túlzott immunreakció. Az inflációt nem a lassú, fokozatos bér és áremelés gerjeszti. Gerjeszti hatássorrendben:

A felelőtlen költekező (termelési fedezet és megtérülés nélküli) állami gazdálkodás. Pl. stadionépítés.

Ezt biztosító hirtelen nagyarányú pénzöntés a gazdaságba.

A pénz árfolyamának lerontása, leromlása.

A hirtelen, nagyobb arányú bér és jövedelememelések.

A magas hitelezési szint, (állami, vállalati, fogyasztási), hiszen a jelenben mindez fedezetlen pénzöntés.

Itt jegyzem meg, h. az inflációgerjesztés mellett az ország eladósítása is zajlik.

Az áremelések csak mindennek a következményei.

Azonban az áremelés, az infláció már magát is gerjeszti. Egyre nagyobb és rángatott lesz az áremelkedés.

Ha megnézzük a F-O-s kormányzat, a pénzügyével és az MNB-vel együtt már évek óta gerjeszti az inflációt.

És még jelenleg is gerjeszti, ez a legnagyobb baj.

Ez olyan mintha gátépítés helyett, vizet öntenének a folyóba.  Persze ebből a fidesznyikok nem sokat értenek, nekik akkor is minden rendben lesz, ha ezer lesz a kiló kenyér, feltéve h. O a vezér. Ezer a kiló kenyér? - nem is távoli, sajnos.

4. Az infláció megállítása: Egy módszert ismernek az alapkamat emelést, ami kevés és kétséges. Gyakran nem hat, máskor pedig növeli az inflációt, azzal, h. a növelt kamathoz igazodik a pénz, árak, jövedelmek, stb. értéke.

A jó módszer, a gerjesztők leállítása, sőt negatívba való átbillentése, de csak fokozatosan. A gazdaságba minden rángatás előbb-utóbb megbosszulja magát.

Tehát az első lépések: A felelőtlen költekező gazdaság helyett nagyon spórolós, kiszámított költségvetés.

A jövedelememelések leállítása megfékezése. A leállítás mellett szükséges az igazságos, ésszerű átrendezés. Tehát az összérték nem változik, csak igazságosan ésszerűen átrendeződik. Ez mindenre érvényes. Mindent (pénzcsinálás, hitelezés, stb.) a csökkentés irányába kell terelni, ill. átrendezni, kivéve a hasznos termelést, azt növelni kell. Ha kell, hatósági árak illetve szabályozott áremelések.

Az igazi megoldás egy hasznosan termelékeny gazdaság, de ahhoz kormányváltás esetén, a legjobb esetben is tíz év kell. Tudni kell, már el van baltázva minden, csak kárenyhítés történhet.

 

 

A manipuláció-tudomány – a negatív bázisok kijelölése.

Figyelve a F-O-s rezsim uralkodási módszereit egyre több leágazását, szeletét fedezhetjük fel a manipuláció-tudománynak. A F-O-s rezsim negatív bázisai: Kommunizmus, Gyurcsány és Gyurcsány éra, liberális rendszer, Brüsszel, Soros, migráció – talán ezek a legfontosabbak. A negatív bázis a gyűlölködés stabil kiindulása és egyben célja is. Azok hozzák létre, akik nem az építkezésre alapítják a politikájuk, hanem a harcra, mint pl. a jelen rezsim. Nem tudnak, nem akarnak építkezni, ezért a harc, a rombolás, a lealázás ad számukra egyfajta torz célt, és legitimitást.  A negatív bázis egy olyan borzalom (hely, idő, rendszer, emberek vezetése) amire bármikor hivatkozni lehet.  Ez a festett ördög szálláshelye, ahova nem szabad visszakerülni, minden áron el kell kerülni. A negatív bázisok valamelyikébe minden „ellenséget” be lehet suvasztani. A negatív bázis elkerülése mindent igazol. Pl. infláció van, növekszik a szegénység, oké, de ha az ellenzék fog kormányozni, akkor ennél ezerszer rosszabbak történnek. A negatív bázis olyan borzalmas, hogy időtlen. Akár száz évvel ezelőtti is lehet a negatív bázis történése, nem számít, mert ez egy ördögi időtlen veszély. Természetesen a „negatív bázis” – többszörösen óriási baromság -  de csak az értelmes emberek számára. A buták, a félbuták, a gyűlölködők, a diktatúra mentségére ürügyet keresők számára nem az.

(Sokan több okból jól érzik magukat a diktatúrában, és mivel maguk előtt is szégyellik, ezért az elfogadására ürügyet keresnek. Ilyen ürügy lehet a borzalmas negatív bázis. Diktatúrában jól érzik magukat pl.: akik szolgalelkűek, akik nem szeretnek önállóan dönteni. Akik a normális, tehetséget, szorgalmat, hasznosságot néző rendszerben nem,-  de a  szolgálást jutalmazó rendszerben tudnak érvényesülni, egyáltalán tényezők, lenni. És a csalók szélhámosok? Ők is szépen be tudnak illeszkedni az igazságtalan rendszerbe. A rasszisták szintén.)

Visszatérve, egy buta, stb. embernek az sem lesz gyanús, sem ellenszenves, h. elég sok negatív bázis van és ezek állandóan váltakoznak, sőt gyakran ellentmondanak egymásnak.  Pl. kommunizmus volt az előző heti ellenség, liberális rendszer a jelenlegi, miközben ezek lényegében egymás ellentétei. Értelmes ember már itt észrevenné a csalást. Mondjuk értelmes ember azt is látja, h. a világ nem szélsőségesen rosszból, jóból áll, illetve h. hosszabb távon a rossz is javulhat, a jó pedig elromolhat. Értelmes embernek az is feltűnik, hogy gyűlölködéssel, harccal nem lehet építeni, csak rombolni.   Ismétlem; az értelmes embernek. Mindenesetre a negatív bázis, ami tulajdonképpen egyfajta ellenségkép, a manipulátorok számára az egyik nagyszerű eszköze annak, h. tönkretegyék a világot.

 

Az általános értelemben vett fasizálódás egyik jellemzője. h. a felső vezetés biztatására, emberek nem a bizonyítható ártás, károkozás szerint ítélkeznek, hanem a szerint, h. őket szubjektíve mi zavarja. Ha pl. zavarja a másik ideológiája, bőrszíne, stb. akkor azt provokációnak tekintheti és a provokáltnak „joga” van odaütni. Konkrétan ezt mondta O vezér, amikor a letérdelő külföldi labdarúgók kifütyülőit, megdobálóit megvédte: a mi kultúránktól messze áll, ezért provokáció, a provokált pedig akárhogy is reagálhat.  Vagy amikor a melegeket-szidalmazókat megvédte. Vagy amikor a nyaraló migráns gyerekeket elüldöző falusiakat megvédte.   Ez nem egyszerűen autoriter nézet, viselkedés - ez, akárhogy is nézzük; az általános értelemben vett fasizmus jellemzője, fasiszta nézet és viselkedés.  Veszélyesebb, mint a rasszizmus, mert nem jelöl ki konkrét gyűlölni való dolgot, rasszt, éppen azt lehet gyűlölni, akit a felső vezetés megjelöl.  Ahogy terjed ez a nézet úgy nő az agresszivitás: nem tetszik, tehát bumm a fejbe.  Ha pedig az ilyen nézet bekerül a jogba (márpedig nálunk bekerült, részben a jogba, részben a jogalkalmazásba), akkor a jogállamisággal is komoly problémák vannak.

 

Néhány a F-O-s rezsim által előszeretettel használt manipulációs trükk.

Ezek általában a manipulációs trükkök banális otromba fajtájából valók, nem véletlenül, hiszen a célközönségük sem éppen társdalom-tudomány professzorok.

Tudjuk, h. a F-O-s rezsim meglehetősen  professzionista manipulátor csapatot alkalmaz (habony-frankenstein banda), akik nyíltan bevallották, h. pl. a Soros-ellenségképet ők találták ki, illetve szinte adta magát.

A bevált, ismert alapvető manipulációt természetesen ők is használják. A nagy manipulációs trükköket, úgy mint:  arányeltolás, eltúlzás, elhallgatás, ismétlés, ellenségkép, nacionalizmusra építés, frázis-kommunikáció, stb.

Szóval ezeket orrba-szájba használják.

Most itt olyan konkrét, negyed-igazságot tartalmazó manipulációkkal, mint „Soros hálózat, migráns-borzalom, hanyatló nyugat, Brüsszel ellenség, stb.”  - szóval  ezekkel itt nem foglalkozom. Azzal a kb. 1200 komolyabb hamisságra épülő aljassággal sem foglalkozom, amit számításaim szerint 11 év alatt a F-O-s rezsim létrehozott, elkövetett. A kis-közepes hazugságok száma pedig tízezres nagyságrendű, de ezekkel sem foglalkozom itt. Akkor mivel?

Az alábbi általuk gyakran használt bugyuta, otromba, banális manipulációs trükkökkel:

1. A saját maguknak való ellentmondás. vagyis az egyik napon ezt állítja, rá két napra, két hétre, két hónapra, pedig annak az ellentétét.

2. A kifordított (bagoly mondja verébnek) pofátlan kijelentések.  Ennek lényege, h. azzal vádoljuk a másikat, amiben mi vagyunk a sárosak. Pl.: X országban gyenge a médiaszabadság. Miközben, nálunk rossz, és náluk jobb. Vagy: az ellenzék akadályozza az oltást. Miközben lényegében, áttételesen a F-O-s rezsim akadályozza.

3. Az őket igazoló kivételek általánossá tétele. Ez is egy alap trükk. Pl. dehogy kezeltük rosszul a járványt, mert ha nem azt, hanem amazt a statisztikát nézzük, akkor……

4. Az összemosás. Amikor kis hibát egy kategóriába hozzák a nagy hibával. Pl. valaki kétségesen elcsal 20 milliót, a másik 200 milliárdot, - mire: ez is lop meg az is lop.  Nyilvánvalóan bűnöket, hibákat, erényeket súlyozni kell, egyébként nagyon téves megítélés jön létre. Sajnos e manipulációra nemcsak F-O-s rezsim hajlamos, de a magyarok többsége.

5. A visszamutogatás.

„Talán hiba volt, de mi volt 20 évvel ezelőtt.”  Ez három okból is ostobaság.  Először is miért mentség valakik számára, h. sokkal korábban valakik szintén elrontották, ill. hagyták elromlani? Akik meg is bűnhődtek érte, hiszen leváltották őket. Már 11 éve megoldhatták volna.  Ezek szerint akkor maradjon örökké megoldatlan, mert régebben nem oldották meg, Stb..

6. A nyilvánvalóan hazug ígérgetés: pl. pár éven belül utolérjük Ausztriát.

Igaz ez még mindig jobb, mint a nyilvánvaló hazugság: már le is hagytuk Ausztriát. A pimaszabb fajtája, mikor rövid időn belül kiderül, h. hazugság volt. Pl.  O úr, csak  a járvánnyal kapcsolatban legalább tíz olyan ígéretet tett ami nem teljesült.

7. A nyilvánvaló hazugságok igazolása: ők mindig hazudnak.

Pl.: az ellenzék oltás-ellenes.

Mire az ellenzék: kijelentjük, h. nem vagyunk oltásellenesek. Mindenki menjen, oltassa be magát.

Mire: nem lehet neki hinni, mert ők mindig hazudnak.

És itt jön általában egy visszamutogatás és a kivétel általánosítása.  17 évvel ezelőtt is hazudtak, mert ……

8. A hazugságokat, legyenek azok rágalmazók, vagy a hazugon undorítóan öndicsérők, mindig más szájába adják. Pl. az Origo szerint…., - vagy X, Y szerint….., stb..

Ez egyrészt jogi védettséget ad. Másrészt az ostobák számára azt sugallja, h sok okos ember, média, stb. velük ért egyet.

9. A dupla beijesztés, és szimpla kibaltázás. A lényege, h.  nagyon beijesztenek, majd ha annak a fele valósul meg, már annak is örülnek.

10. Saját magukat a néppel azonosítják.

Pl.:  Aki minket (kormányt, a főnököt, stb.)  kritizálja, az magyar népet gyalázza.  Megint csak többszörös valótlanság. Egyrészt a kritika nem gyalázkodás. Van építő kritika is. Másrészt nyilvánvalóan itt a nép felé irányul a kritika, hanem a vezetés felé, éppen a nép érdekében.  Ugyanis gyakran a népet éppen a saját gazember manipuláló vezetésétől kell megvédeni.

   Szóval ezekkel banális bugyuta trükkökkel nem véletlenül él gyakran a F-O-s rezsim, ugyanis akiknek szól azok beveszik. Vagyis akkor elképzelhetjük hogy ez a pár millió ember milyen szinten állhat. Persze vannak köztük a haszonlesők, akik tudják h hazugság, de segítenek a hazugságok terjesztésébe.  És vannak olyanok is akinek tulajdonképpen ez az uram-bátyám típusú, félig maffia típusú,  autoriter rendszer tetszik.  Köztük sokan vannak, aki lényegében a szolga szerepben érzik jól maguk

 

A szülő joga.

Most, h. kb. ezredszer hallom ezt a szamárságot: „a szülő kizárólagos joga a szexuális nevelés”, - kénytelen vagyok reagálni.

1. A gyerekekre ható, szexualitással kapcsolatos ingerek, közlések 84%-a társadalomból (utcáról, gyerektársaktól, médiából, netről, stb.) ered.   Mintegy 8%-a  az iskolából (sajnos ez nagyon kevés),  -  és csak 8%-a jön a szülőtől.

A 84% társadalomból jövő hatást nem lehet megakadályozni és törvényileg sem lehet szabályozni. A médiát némileg, de az is kétséges, és jószerivel értelmetlen.  A lényeg, hogy egyszerűen nem tud olyan helyzet létrejönni, h kizárólag a szülő neveljen. Sőt az is ritkán fordul elő, h. a szülő a legjelentősebb nevelő.

2. Valóban, a szülőknek többet kellene foglalkozni,  a szexuális felvilágosítással, - feltéve, ha művelt, tájékozott  szülőkről van szó.  De mi van, ha szülő is tájékozatlan, és ostobaságokra tanítja a gyerekét? Vagy egyáltalán nem neveli?  Vagy mi van, ha szülő leszidja, megalázza a gyerekét, mert az meleg vonásokat mutat? Mi van, ha maga a szülő is obszcén, perverz szexualitásra nevel?

Szóval ez a kizárólag szülői hatáskör,- rossz ötlet.

3. Az értelmes iskolai szexuális felvilágosítást nemhogy csökkenteni, de éppen, hogy növelni kellene.  Mert az iskolai oktatás keretén belül van a legnagyobb garancia arra, h. helyes és kellő mennyiségű felvilágosítást kapjanak a gyerekek. Illetve, hogy a társadalomból és egyéb helyekről jövő badarságokat a helyére tegyék.

Jelenleg is rengeteg, tájékozatlan, ügyetlen, vagy éppen a hazugságok miatt csalódott fiatallal találkozhatunk, tehát az ésszerű helyes iskolai oktatást bővíteni kellene.  

A jó oktatás, a témakör minden szegmensét, részét oktatja, csak helyes megvilágításban.  A legbugyutább nézet, amely szerint: a negatív, rossz dolgokat hallgassuk el a gyerekek elől, mert akkor nem tanulják meg. Ezt az ostoba nézetet hangoztatja jelenleg kormány azzal, h. szerinte az iskolában a meleg problémákról, a nem-változtatásról és ki tudja miről, szó se essen. Egyrészt ostobaság, mert mint szó volt róla, 84%-ban a társadalomból jönnek a szexualitással kapcsolatos hatások, ingerek, közlések. Tehát ezekkel a témákkal, problémákkal mindenképpen találkozik a gyerek, a fiatal. Másfelől ezek a témák, helyes, a probléma minden szegmensét áttekintő megvilágításban nem tekinthetők negatívnak.  Egyes, állítólagosan cikis problémák elhallgatása viszont visszafele sül el. A szőnyeg alá sepert szemét el kezd rohadni. 

Összességében a kormány álláspontja: ostobaság.

 

Az ellenzék két csapdahelyzete: a lerobbant ország.

Valamint, a „hatalomitisz”  betegség.

Bár az utóbbiról már beszéltem, pl. a Demokrácia Kézikönyve c. könyvemben, de azért az aktualitása miatt újra szólni kell róla.

Sok emberbe bujkál, sőt az emberek fele hajlamos rá, de az elkapás (a kísértés) elsősorban attól függ, h mekkora hatalomról van szó. Lehet h. aki a legfelső (országosan a felső ötezer, az ellenzék vezetőit is beleértve) helyzetig jutott az eleve hajlamosabb rá, de a lényeg az h. a legfelső uralkodói státusz (király, miniszterelnök, stb.) az egy hatalmas lökés, mármint a betegség elkapásának irányába.

A történelem során teljesen normális hercegek bolondultak meg, amikor megjelent előttük a királlyá válás lehetősége. Vagy még inkább, mikor felmerül a meglevő királyság elvesztése. De ez minden vezetőre igaz, a maiakra is.  Az is igaz, nem egyformán. Talán speciális pszichológiai vizsgálattal meg lehetne állapítani, de ilyesmitől jelenleg nagyon messze vagyunk. Kisebb-nagyobb jelekből azért az értő, figyelő sejtheti, de ez is bizonytalan.

Ezért alapjaiban rossz a képviseleti-parlamenti demokrácia. Mert mit is okoz ez a betegség? Ez a mánia, ez a függés?

Először is a betegséget maga a beteg sem érzékeli, illetve nagyon jól tudja rejtegetni. Sokszor tudat alatt is rejti, hiszen a mai világban a hatalom egyik kizáró oka e betegség nyilvánvaló megjelenése.  Tehát kénytelen a világnak és legtöbbször magának  is hazudni. Annál is inkább, mert az egész, teljesen normálisan indul.

Kezdet: én csak használni akarok másoknak, a népemnek és biztosan használok is, hiszen az elgondolásaim jók.

Ez még elfogadható lenne, de itt nagyon nehéz megállni, és általában nem is állnak meg a vezetők, a betegség innen indul el, innen terjed, burjánzik, amíg megfertőzi az egész lelket. Általában ez irányba torzul a beteg vezető gondolkodása: Vezetésem hasznos népnek, van hozzá tehetségem, szeretem csinálni, akkor én vagyok a legalkalmasabb, jelenleg legalábbis. Elvileg lehetne nálam alkalmasabb, de momentán nincs. A nép érdekében szinte mindent megtehetek. De legfontosabb, h megőrizzem, sőt ha lehet, növeljem a hatalmam, hiszen ez a legfontosabb feltétele, h. használjak a népemnek.  Minden és mindenki, aki veszélyes lehet hatalmamra, az a  nép ellensége, el kell tüntetni. Ezek közé tartozik a nép azon része is, amelyik ellenséges velem.  Sokszor a nép sem érti meg mi neki a jó. A néppel is meg kell értetni, bármilyen eszközzel, h én vagyok a megfelelő vezető.  Az engedelmes szófogadó népet tudom, leginkább a számára kedvező irányba terelni. Tehát a nép a saját érdekében általában legyen engedelmes szófogadó, ez pedig akkor jön létre, ha……….. És ekkor persze e vezető gondolkodása és ténykedése átfordult a diktatúra irányába.

 

A nép hozzáállása a hatalomitisz betegséghez.

Először is az emberek jelentős részébe be van kódolva, szinte genetikusan, de kulturálisan mindenképp: a nagyfokú, a kelleténél erősebb tekintélytisztelet. Talán még falkatársadalomból ered: mindenképpen követni kell az aktuális vezetést.

Másfelől a hatalomitisz betegség léte, elfogadása, sőt gerjesztése be van kódolva a rendszerbe és a társadalomba is. A rendszerbe úgy, h. pl. a pártrendszer úgy van kialakítva h egy állandó hatalmi harccsatározás történjen, kavarogjon. Tehát nem szabályozott építő verseny (amibe a hasznos a jobb kerül az első helyre), hanem egy harc. Vagyis aki erőszakosabb aljasabb eszközöket vet be, az nyer. A társadalom a közvélemény pedig manapság mindezt elfogadja, sőt…. Például egy szerényebb (kevésbé hatalomvágyó) vezetőaspiránst sokan tehetetlen, muja, a vezetésre alkalmatlan embernek tartanak. Ugyanakkor a közvélemény maga sem tudja mit akar. Hol az a baj, h. valaki szerényebb nem elég harcos, de amikor az illető a közvélemény nyomására kicsit keményebb akar lenni, akkor már hataloméhes erőszakos önző alak lesz.

Tehát az első baj, hogy a nép elvár egyfajta hatalmi ambíciót, agresszivitást a vezetőtől miközben a jó vezető, szerény népet szolgáló, bölcs, egyben hasznos ember.

A második baj, h eme elvárásban is hektikus, szeszélyes a nép,  egyik percben kevesli ezt a hatalmi ambíciót, másikban  sokallja, - Szóval az emberek sem tudják, mit akarnak. Szubjektív szempontok szerint ide-oda változtatják a véleményüket.

Két csapdahelyzetet említettem a címben.  A két alapvető csapdahelyzeten kívül, kishazánkban van még vagy tíz.

Az egyiket kifejtettem, a hatalomitisz betegség, vagyis a vezetés hatalomszempontú ténykedése, vagyis marakodás, ill. elvtelen szövetségek, diktatúra felé kanyarodás. A csapdahelyzet ott van, h a hatalomitisz betegség minden vezetőt sikerrel fertőzhet meg, az újakat is. Ha pedig ez megtörténik, akkor a demokratikus vezetőváltás elment a levesbe. Arra viszont jó esély van, h. az új demokratikus vezetők ellenállóbak a betegséggel szemben. Mert a F-O-s rezsim vezetői abszolút fogékonyak voltak, vannak a hatalomitisz betegségre.

Az másik, csapdahelyzet a lerobbant ország. Ezt nem fejtettem ki, de nyilvánvaló egy minden tekintetben (gazdaságában, pénzügyében, intézmény rendszerében, demokrácia szintjében, egészségében oktatásában, és nem utolsó sorban tömegpszichológiai szempontból lerobbant országban szinte borítékolható az új vezetés bukása.

Erre jön rá a fidesznyikok áskálódása.

És sajnos van még egy amit kihagytam: a hatalomból kimaradó „de nagyon okos” sértődött emberek áskálódását. Szintén egy csapda.

Nem sorolom tovább a csapdákat, kevés a remény.

Befejezésül valahogy ide illik: Az igazság, a jó ösvénye keskeny, a hamisság, a rossz útja széles.

Sőt úgy kell elképzelni, hogy mivel keskeny ez az ösvény könnyű, lelépni, elveszíteni és eltévedni a rossz hamis erdejébe. De mivel ez túl negatív lenne, tegyük hozzá, nem mindegy h milyen mélyen téved valaki el, az erdőbe, mely egy idő után már a gonoszság erdeje. Valamint az sem mindegy h valaki az igazság jóság ösvénye felé tart, vagy   éppen ellenkező irányba.

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 2021 magyar visszásságok -
Birkának néznek? - © 2008 - 2026 - rendszer-vakitfed.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat