Birkának néznek?

Ha felülről, átfogóan szeretné nézni a társadalmi problémákat, akkor keresse a vakitfed google sites, a vakitfed, a társadalomfejlődés - vakítfed  google oldalakat, pontosabban a „Társadalomfejlődés társadalomkritika társadalomismeret" c. tanulmányt.
Nem gondoljuk, hogy az igazságot csak mi birtokoljuk, de azt gondoljuk, hogy gondolatébresztésre, kritizálásra alkalmas (tehát nem kritikán aluli) ez a hosszú, enciklopédikus jellegű tanulmány.

Sodródunk a hamisságok, a féligazságok, a lényegtelen információk áradatában, nemcsak az a baj, hogy  akarat nélküli sodródó bábukká válunk, de ráadásul a zuhatag, a válság, a szenvedés felé sodródunk. Egy megoldás van, ha a normális emberek, normális, önálló, lényegi dolgokról szóló véleménye uralja az áradatot, ez nem a zuhatag felé, de a békés tavak felé tart.

http://sites.google.com/site/vakitfed/my-forms    https://sites.google.com/site/vakitfed/   tanulmánya.

Sajnos az emberi történelem 80%-ban arról szól, hogy kettő (vagy több) rossz hatalmi erő nyüstöli a népet. És ez a kettő rossz egymást is üti, harcol egymással. Ugyanakkor a népnyüstölés vonatkozásában, direkt szövetségben, vagy indirekt módón, de összekacsintanak. Korunkban és napjainkban is ez a helyzet, a rosszak harca dúl.<br />Valójában több rossz, van, csak akkor az elemzés már követhetetlenné válik, ezért le kell szűkíteni kettő rosszra.<br />Rossz hatalmi erő: aki összességében nyüstöli a népet, árt neki, nem a fejlődés, a lehetséges szélesen értelmezett életszínvonal-emelés útján halad. Rossz hatalmi erő egyszerűen: rossz.<br />Még akkor is nehéz az elemzés, ha az elemző maximálisan (addig, hogy az igazságtartalom ne vesszen el) leegyszerűsíti, lesarkítja az elemzést. De miért is nehéz az elemzés? Egyrészt, azért mert a két rossz egymás elleni harcának van egy olyan aspektusa: én nem engedem a népet nyüstölni, én védem meg a másik oldaltól. Tehát mindkettő ezt mondja, 90%-ben ez csak frázis, de 10%-ban van tényszerű valóságtartalma. Ez azért jelentősen bonyolíthatja az elemzést, mert ezen aspektus (én védem meg a népet a másiktól) pozitívumként könyvelhető el, ugyanakkor alapjában véve, összességében, mindkettő nyüstöli.<br />Azt hogy ez a kettő rossz, egymást kritizálva, igazságokat, igazságrészleteket is mond, az elemezhetőség miatt ki kell hagyni az elemzésből. (Ha pl., a gazemberek egymást szapulják, akkor kétségkívül igazságfoszlányokat is mondanak.) Ugyanakkor önmagukat csak dicsérik, a másikat csak szapulják.<br />Leginkább a teljes önkritikahiány, világít rá, hogy itt a rosszak harcáról van szó.<br />Ugyanakkor, bár igazságrészleteket is tartalmaz a kritika, de alapjában véve ürügyes támadásról van szó, vagyis az igazi okok és elérendő célok, a háttérben rejtőznek. Azonban a logikus, alapos elemző mégis rájöhet a támadás igazi okára és elérendő céljára, vannak azért árulkodó jelek, összefüggések. Egyébként a rosszak harca döntően, végső fokon a hatalomról és vagyonról szól.<br />Továbbá könnyen kiderül a felek rosszasága, ha megnézzük, a védekezésük milyen badarságokra épül.<br />Pl., azt mondja az nyhntsz: juj nincs demokrácia, meg nincs jogállamiság, hiányoznak az emberi jogok, de azt is mondja, gyorsan építsd le az államot, csökkentsd a költségvetést. Ők ezek szerint nem látják az ellentmondást.<br />A fhe pedig ilyeneket mond: de hát máshol is ez van. Azért mert máshol is tré helyzet az nem jelenti azt, hogy nálunk is annak kell lenni. Egyébként pedig össze lehet válogatni összes vacakságot, mindenhonnan a legrosszabbat. <br />Még gyakrabban ezt mondja: nincs konkrétum, tessék kérem konkrét demokrácia-sértést mutatni. Tehát ők azt várják, hogy konkrétan mutassanak rá, pl. ez az ember azért szenvedett hátrányt, mert nem tagja klubnak, avagy a vezető párthoz közeli emberrel került szembe. Először is elárulom kedves fhe, ilyen ezrével volt, van és lesz, csakhogy ezt még nehezebb konkrétan bizonyítani, mint az antidemokratikus törvényeket. De nem is ez a lényeg, és én csodálom, hogy jogi végzettségűek mondják a badarságokat. Ugyanis a jog jelentős része a megelőzésről szól, ill. a veszélyeztetés büntetéséről szól, éppen ezért, mert a megtörtént bajt már nem lehet orvosolni, ill., hogy azt sokszor nehezebb bizonyítani. Ezért hát elárulom kedves fhe, a demokráciát biztosító törvények is, döntően, megelőző törvények. <br />Egyébként pedig nincs jelentősége annak, hogy mit mondanak, mert a közlés és a realizálódott valóság napjainkban sajnos elég messze áll egymástól.<br />Másrészt azt lehet ilyenkor csak eldönteni: melyik a kevésbé rossz, melyik nyüstöli összességében kevésbé a népet. És ez a döntés (melyik rosszabb, melyik hamisabb) logikailag irracionális. Ugyanis a rossz hamis és a másik rossz, hamis között igen picike, szinte értékelhetetlen különbség van.<br />Pl. X naponta egyszer vág pofon Y naponta tízszer. Mégis irracionális azt mondani X jó, őt választom. Viszont még irracionálisabb a helyzet, ha X négyszer, Y ötször vág pofon. Értékelhető különbség a jó, az igaz és a rossz, hamis között van.<br />Az egyik rossz hatalmi erő napjainkban: a nyugati hatalmak (beleértve az EU-t) és a nagytőke szövetsége. Rövidítve, a mi rövidítésünk: nyhntsz. <br />A másik rossz hatalmi erő, a Fidesz hatalmi erő, a mi rövidítésünk: fhe<br />Mint mondtam ez egy nagyon leegyszerűsített sarkított elemzés, mert nyilván az nyhntsz sem egységes: A fhe pedig más rosszakkal is harcban, ill. összevetésben áll, pl. az ellenzékkel, a szélsőjobbal, a liberálszocialistákkal, a leváltott magyar vezetéssel, a korábbi magyar vezetésekkel, stb.. Az említettek sajnos szintén a rosszak, sőt a legrosszabbak közé sorolhatók, de ezen elemzésben nem róluk lesz szó. <br />A 2002-2010 közötti magyar vezetés a világ és a történelem legrosszabb vezetései között dobogós helyezésre pályázhat, az osztályzata, elégtelen alá. Ha a fhe vezetés osztályzata kettes, gyenge, akkor is kétszer jobb, mint az említett 2002-2012 közötti vezetés.<br />(Átvitt értelemben a rosszak küzdelmébe lehet venni az államkapitalista rendszer (jelen állapotban), a szocialista rendszer, az iszlám rendszer, a kínai szocializmus, tehát a volt és a jelenlegi rendszerek „harcát", mivel egyik sem jár igazán a fejlődés, a nép, népek felemelésének útján.) <br />Itt azonban, a magyar szempontból aktuális főharcról és összevetésről van szó, az nyhntsz és a fhe összevetéséről.<br />Az nyhntsz, mint külföldi hatalmi erő (rossz hatalmi erő) összességében nyüstöli magyar népet, a fhe, mint belföldi hatalmi erő (rossz hatalmi erő) szintén nyüstöli és ez a kettő „harcban" áll egymással. <br />Az egyszerűség miatt harcról beszélünk, bár nyilván szövetségben is állnak egymással. Az egyszerűség miatt csak a magyar népről beszélünk, bár nyilván azért más népekre is kiterjeszthető, legalábbis az nyhntsz vonatkozásában.<br />Ki lehetne még térni arra, hogy nagyrendszert, az államkapitalizmust az nyhntsz tartja fenn, a fhe csak rendszerváltozatot csinál, mely rendszerváltozat azért a nagyrendszer keretein belül mozog. De erre sem térünk ki. <br />A fhe elemzését kezdjük ezzel: egy nagy jó-pontot érdemel, azért mert felismerte, hogy a nagyrendszerrel baj van, főleg baj van a rendszer pénzügyi al-rendszerével, változtatni kell, és bár ezt ügyetlenül zavarosan félreérthetően kommunikálta, magáért a felismerésért kaphat egy nagy jó-pontot. (Az más kérdés, hogy a változtatásokat, többnyire rossz irányba tette, ezért megkapja a maga rossz pontjait.)<br />A fhe még egy nagy jó-pontot kap tőlünk azért, mert az adósságcsapdából való kikászálódást a legfőbb feladatnak, célnak tekinti. Bár ezt is ügyetlenül, (lehetett volna jobban is csinálni) tette, teszi, de ezért megérdemli a jó-pontot. Az, hogy megdóztatta a multikat, államisította a magánnyugdíjakat, stb. összességében és végső soron rendben levő dolgok, többek között ezért érdemel jó-pontokat. <br />Korábban úgy vélekedtünk, hogy azért is megérdemel egy jó-pontot, hogy a termelést megpróbálta, próbálja növelni. Pl. a közmunkarendszer, pl. söralátéten elférő adóbevallás. Valójában most már úgy látjuk, hogy e téren lényegileg alig tett valamit, és amit tett az sem sokat ér. Az elemzésbe nem térünk ki arra, hogy a hatalmi erők hogy értékelik magukat és a másikat. Pl. hogy, a fhe az adóreformot termelésnövelőnek tekinti, nem számít, mert valójában ez az adóreform csak az igazságtalan aránytalan vagyoni különbségeket növeli. <br />Sőt, de előtte még egy kis jó-pontot kaphat a néhány jó irányba tett lépéséért. Pl. az erkölcsi oktatás bevezetése, pl. magyar állampolgárság felvételének könnyítése, stb..<br />Ezután egy hosszú lista következne melynek elnevezése: fölösleges (nem ártó, de nem is használó) törvények, intézkedések. De mint tudjuk ami fölösleges, az káros, ha másért nem, azért mert elveszi az energiát a jó elől. <br />És itt már következhetnek a rossz pontok. Alig tett valamit a termelésnövekedésért, de a húsbavágóan sürgős feladatot, az állam reformját (ami nem az állam leépítése) elhanyagolta, hanyagolja és ezért bizony kettő nagy rossz-pontot érdemel. És még idevehetjük: a rengeteg pocsék törvényt lényegileg változatlanul hagyta, hagyja. <br />Véssünk be egy újabb kis rosszpontot, mert elhanyagolja az innovációt, és a kis és középvállalkozókat nem támogatja kellőképpen.<br />Persze mondható, de hát szegény mit tegyen, ha nincs pénz. Nincs pénz, de legalább a pénzbe nem kerülő átszervezéseket megcsinálhatná. <br />Nyilván a fhe önmagát másképpen, a nagy reformernek látja. Itt azonban mi értékelünk (megpróbálunk elfogulatlanul értékelni) és mi nem látunk érdemleges változtatást. <br />Egy nagy rossz-pontot érdemel, mert végső soron növelte az igazságtalan aránytalan jövedelmi, vagyoni különbségeket. Az adóreformot már említettem, de a fhe erőre mindig is jellemző volt a felső-középosztály preferálása, az uram-bátyám rendszer, amit úgy is lefordíthatunk: a szegényebb rétegek, az alsó tömegek nem érdekesek, azokat elhanyagolja. Nekem aztán magyarázhatják, de akkor is kifordított logika, vagy manipuláció, hogy nekem és az emberek döntő többségének, a szegénység határán táncoló sokmillió embernek úgy lesz jó, ha egy viszonylag szűk rétegnek, akiknek eddig is jobb volt, még jobb lesz. Semmi értelme: ikszet támogatom, hogy ipszilonnak jó legyen - elgondolásnak, pontosabban egy saját összetartó, felsőbbrendű osztály (középosztály) kialakítása az igazi cél, csak akkor nem kellene köntörfalazni. Ha pedig a kis és középvállalkozókat támogatják, akkor abból ne hagyják ki a kisvállalkozókat. <br />És itt jön a demokrácia kérdése. Valójában az történt, hogy a 100-as skálán, az államkapitalista rendszerből adódó demokráciaszint kb. 50-es. (Tehát nemhogy a maximális de még a felét is alig éri el.) Magyarország demokráciaszintje a fhe előtt kb. 45-ös szinten mozgott. Ezt rontotta le a fhe, kb. 40-es szintre. Tehát arról nincs szó, hogy volt egy egészséges teljes demokrácia, aminek a fhe szanaszét törte a gerincét, inkább volt egy sánta, púpos demokrácia, akinek a fhe eltörte az egyik kezét. De azért ez az 5%-os demokráciarontás igencsak jelentős, ezért a fhe kettő nagy rosszpontot érdemel. <br />Az, hogy erről a fhe, mit mond, nem számít, ők nyilvánvalóan egy végtelenbe futó vitát folytatnának, és ez sikerülne is, mivel a politika nem alkotta meg a demokráciaszint objektív mérését. (Nincs objektív demokrácia-mérés, ez viszont inkább az nyhntsz hibája.) <br />Mi azonban megalkottuk, és valóban alaposan mértünk, mérlegeltünk. Tény, hogy szűkítették a népszavazási lehetőségeket, és egy népszavazást sem kezdeményeztek, bár adott lett volna. Tény, hogy az intézményi közvetlen demokráciát (az állampolgári panaszok javaslatok érdemben való elbírálását) tovább rontották. Tény, hogy centralizálták hatalmat, valóban szűkítették a független testületek függetlenségét, és hatáskörét, pl. alkotmánybíróságét. Tény, hogy antidemokratikusabb lett a választási rendszer, kevesebb, új (kisebb) párt (új eszmékkel, programokkal) juthat be, ráadásul a legnagyobb párt még a korábbinál is előnyösebb helyzetbe kerül, mint a többi. Tény hogy, az emberek, okulva, az előző miniszterelnök leválthatatlanságából azt várták, hogy az idő előtti leválthatóság területén tesznek valamit. Ez bezzeg, nem véletlenül elmaradt. Tény, hogy a saját emberiek, (még a korábbinál is, és ami a kétharmados győzelemből eredt volna), minden pozíciót elfoglaltak és alaposan be is betonozták őket. (Aminek egyébként később megisszák a levét, mert a fhe főnökség sem tudja őket leváltani. Itt most a demokráciáról igen hosszan lehetne elmélkedni. Pl. a független testületek függetlensége a főhatalomtól, az csak az egyik dolog, a másik dolog hogy más hatalmaktól is függetlenek legyenek, viszont, a népérdektől soha ne legyenek függetlenek. A 9 év viszont azt eredményezi, hogy a népérdektől is képesek függetlenedni.)<br />A fhe egyik érve: de hát máshol is. Ez nem érv, mert az hogy máshol is tré a helyzet, nem jelenti azt, hogy nálunk is vacaknak kell lenni. Másfelől, a tendencia (a kiinduló helyzethez képest, az alakulás) a legfontosabb, és ez a tendencia a demokráciaszint vonatkozásában negatív. A másik érv a kétharmados helyzet, csakhogy ezt is félremagyarázzák. <br />A Tisztelt Olvasó persze megkérdezheti, a demokráciának mi köze van a nép nyüstöléséhez. Egyrészt rosszabb, a hatalomnak kedvezőbb, a népérdektől távolabb álló döntések, törvények születnek, nagy valószínűséggel. De azért vannak itt konkrétabb dolgok is. Pl. a kisember az állammal, vagy egy fhe politikai erőhöz közelállóval, pereskedik, akkor nagyobb eséllyel kaphat igazságtalan ítéletet, és alig lesz jogorvoslat. Pl. a kisember, elmegy a hivatalba elintézni, és még inkább kvázi „kirúgják", még a korábbinál is gyorsabban. Pl., mert az államnak nincs pénze, és ami van az a saját híveknek, kell, mert ilyen ukáz jön föntről, stb.. És szinte nincs hová fordulni. Tehát ne legyenek kétségeink, a demokráciahiány, az bizony a nép nyüstölésében realizálódik.<br />Az emberek általában azt várják, hogy a mindennapi életük, ha nem is az anyagi fogyasztás területén, de a közbiztonság, a munkabiztonság, ez egészségügy, az igazságszolgáltatás területén valamit javuljon. Abba talán már belenyugodtak, hogy nem lesz több pénzük, nem lesz fényesebb életük, de abba nem, hogy nem lehet megbecsültebb, barátságosabb életük. Hogy a rendőrség, a hivatalok, a hatóságok, a törvényekkel támogatva, ne piszkálja őket, sőt vegye őket emberszámba, és a jóindulatú embert valamennyire azért védje is meg. A jót és a rosszat ne keverjék össze. Mindebben, amihez nem kell pénz, csak átszervezés, hozzáállás, nincs előrelépés, sőt jelei, foszlányai, reménysugarai, sincsenek az előrelépésnek. Ez pedig az aktuális ország-vezetést minősíti. Fel kell tenni a kérdést: a fhe ténykedései jellemzően a nép érdekét szolgálják, vagy saját hatalmuk megerősítését?<br />És még egy megjegyzés: a fhe változtató politikája, akkor lett volna (lenne, mert még nem késő) eredményes, akkor kerülnének pozitívan a történelemkönyvekbe, ha világ demokratikus erői melléjük állnának. Persze ezzel az antidemokratikus ténykedéssel, ezt kizárják.<br />Itt most ki kellene térni arra, hogy jaj hát a Ft árfolyama, jaj a benzinár, jaj a követelt megszorítások, stb.. ezek valóban népnyúzó dolgok, csakhogy el kell dönteni, hogy ezek melyik rossztól jönnek. Az eladósodás részben az előző hatalom bűne, részben a nyhntsz bűne. Az előző kurzust viszont nem vesszük bele ezen elemzésbe. Csak annyit jegyzünk meg: az összesített rosszak, a népnek ártók versenyében, ez a liberálszocialista társaság jó eséllyel pályázhatna az elsőségre.<br />Szóval itt csak az nyhntsz és a fhe összevetésről van szó, és ebben az összevetésben, az eladósodás vonatkozásában, az nyhntsz felelőssége sokkal nagyobb, mint a fhe felelőssége. És nemcsak az eladósodás, és ebből következő megszorítások, de pl. a forintrángatás, ebből következő áremelések, a befektetések betétek értékvesztése, stb. mindezek elsősorban az nyhntsz felelőssége.<br />A fhe hatalomnak kevés elhanyagolható felelőssége van az eladósodásban. Kezelhetné valamivel jobban diplomatikusabban a helyzetet, ezért még egy kis rossz-pontot kaphat. De azért ne cseréljük fel a felelősséget. És ne cseréljük fel az okokat és a következményeket. És ne legyenek kétségeink, ha az a stréber (az nyhntsz vonatkozásában stréber) liberálszocialista társaság marad hatalmon, közel ugyanez lenne a helyzet. Az nyhntsz ugyanis a stréberekkel, bár más okból (mert hagyják magukat), de ugyanúgy kicseszik, mint a rendetlenkedőkkel. Talán nem is a kicseszés a legjobb szó. Mondjuk ezt: érdekeinek megfelelően, fölényét kihasználva, udvariasan, de keményen, kvázi kegyetlenül (a segítség és az ártatlan nép nyomora számára irreleváns) viselkedik. Tehát, messze nem, Róbert bácsi, sőt ez már inkább diktátori viselkedés. Erre pont Magyarország a legjobb példa, mert 18 évig a legnagyobb stréber volt, aztán láttuk mire jutott, pl. 2008-ban. Talán fhe éppen e meggondolásból (akkor talán ez ellenkezője bejön), választotta a rendetlenkedő taktikát, de ez sem jön be. A legjobb taktika a három, de inkább 10 lépés távolság, de erről már lekéstünk, a 10 lépésről mindenképpen.<br />A fhe tehát kapott hat rosszpontot, valamint kettő és fél jó-pontot, vagyis összességében ártott a népnek.<br />Az nyhntsz értékelését kezdjük ezen ismétléssel: és nemcsak az eladósodás, és ebből következő megszorítások, de pl. a forintrángatás, ebből következő áremelések, a befektetések betétek értékvesztése, stb. mindezek elsősorban az nyhntsz felelőssége. És a megszorításokat is az nyhntsz követeli.<br />Az nyhntsz hallani sem akar az alapvető változásokról, szerinte minden nagyjából rendben van, szinte tökéletes a rendszer, bár neki lenne módja leginkább változtatni. Az nyhntsz nem változtat, csak stabilizál, de a lejtmenetbe haladó rendszert stabilizálja, a lejtmenetet stabilizálja. <br />Most ne is térjünk ki olyan nagy dogokra, mint: iraki háború, Vietnam, Afganisztán, Közel-Kelet, nyomorgó Afrika, demokrácia, természetrombolás, rejtett kizsákmányolás, lehetséges válság-láncreakció, stb..<br />Azaz mégis ki kell térni, hiszen most már megállapítható: végső soron a pénz, azaz a munka jelentős része, ezekre háborúkra megy el, a ráadásul igazságtalan háborúkra. És a sornak nincs vége, itt van a nyakunkon a következő, az iráni háború. És a másik nagy, háttér, pénz, ill. munkaszivattyú az nem más, mint a természetrombolás hatása. <br />Arra azonban kitérhetünk, hogy gyalázatos igazságtalan jövedelmeket, a spekulációt, a termeléstől függetlenül ugráló árfolyamokat, az egyoldalú (uzsora) hitelt engedő, a népnek ártó, az elfogadott pénzügyi rendszer. <br />Az államkapitalista rendszer országainak többsége el van adósodva, sőt ez egyoldalú (uzsora) hitel. <br />Az országok többségében nagy a munkanélküliség és hatalmas a bizonytalanság. A bizonytalanságban élő ember fél, aki fél, az nem lehet szabad. Tehát a biztonság, és biztonság-szabadság deficit hatalmas. <br />Az elmúlt négy évben volt kettő gyalázatos pénzügyi-gazdasági válság (a második most is tart), melyek tovább rontották biztonságot, a termelés és az életszínvonal csökkent és csökken. <br />Emlékezzünk a bankárok (ráadásul az amerikai bankárok) valamit elcsesztek (a szokásosnál is kapzsibbak voltak, túlhiteleztek), erre az adófizetők pénzéből konszolidálták, vezetők, a bankokat. És persze a kisbetétesek is ráfaragtak. És a végén kik jártak jól: a nagybefektetők, a bankárok, a nagytőke. Ez igazi népnyüstölés. <br />A mostani válság, csak látszólag tisztességesebb, valójában hasonlóan pofátlan és népnyüstölő. A nagybefektetők, a bankárok (és főleg megint az amerikai nagytőkések) verik plattot: el vagytok adósodva, most azonnal adjátok vissza a pénzünket, csökkentsétek a nép, népek életszínvonalát, követeljük az emberek nyomorát. A többlettermelésből (termelés csak kicsit csökken a fogyasztás jelentősen), biztosan vissza lehet adni a pénzünket. Ha nem adjátok vissza, akkor jön az államcsőd, a bankcsőd. Tehát nem finoman, fokozatosan kérik a pénzüket, hanem drasztikusan népnyúzóan (ez van az udvariasság és a frázisok mögött), és teszik ezt úgy, hogy egyáltalán vitatható, hogy ez a pénz jár nekik. Ugyanis az eladósodásba ők sem ártatlanok, rosszul, rossz mértékben hiteleztek. Továbbá, ugyanis ez tulajdonképpen egyoldalú (uzsora) hitel. Továbbá, ugyanis ez nem egy korábbi fogyasztáslemondással, termeléstöbblettel járó hitel, amelynek a visszaadása csak kompenzálja az igazságtalanságot. A másik oldalon, a visszakérő oldalon nincs olyan termelő, aki lemondott a fogyasztásáról, mivel mindenki a nagytőkének van eladósodva. És olyan sincs, akinek a nyomorral szemben emelkedik a fogyasztása, csak a nagytőke pénze nő. <br />Egy példázat. X ellop Y-tól egymilliót, de nem bukik le, nem bizonyítható. Majd később X, Y-nak kölcsönadja „szabályos" szerződéssel a lopott pénzt. És a szerződés szerint visszaköveteli. Mit mond erről a jog, mit mond erről a közgazdaság, és mit mond erről az erkölcs? <br />De itt már hatalomról, háborúról, és nem a pénzről van szó. <br />Az nyhntsz vezetők pedig végeredményben azt mondják: ez így rendben van. <br />Mindez pedig magyar népet erősen érinti, ahogy humorista mondta, ide minden rossz duplán gyűrűzik be, de már egyszer a jó is begyürüzhetne.<br />Most az a kérdés hogy az itt felsorolt és döntően a nyhntsz jóvoltából kialakuló népnyüstölés (csak a magyar népről van szó), mekkora és hány rossz pontot ér. <br />Szerintünk, négy kemény nagy rossz-pontot mindenképpen megérdemelnek.<br />De további három jó nagy rosszpontot érdemel, az unión belüli egyenlőtelenség (diszkrimináció, kettős mérce, jogegyenlőtlenség, kétsebességes Európa, a kis keletiek felügyelete, érdekszférába vonása) miatt, melyről még szó lesz.<br />Az nyhntsz egyik jó-pontja abból adódik, hogy a korábbi hibát igaz elkésve és csak részben, és nem segítőkészen, de azért kompenzálja. Ez pedig nem más, mint a költségvetési hiány szigorítása. Végső soron ez hasznos a magyar népnek, minél előbb ki kell szabadulni ebből az adósságcsapdából, (teljesen meg kellene szüntetni a költségvetési hiányt). <br />Egy jó-pontot érdemel azért, mert nem engedi, legalábbis fékezi a fhe általi demokrácia-rontást.<br />És még egy jó-pont azért vannak uniós támogatások, bár ettől sem kell elájulni, mert a szabad tőke, ember, munka, áramlás valószínűleg sokkal többet hoz a konyhájukra, ezért ez csak kis jó-pont.<br />Hét rosszpont áll szemben kettő és fél jó-ponttal. <br />De most mire jó ez az elemzés? Kiderült mindkettő rossz nyüstöli a népet. Teljesen mindegy, hogy ez, vagy az egy kicsit rosszabb, mert nincs szignifikáns különbség. Az nyhntsz-t nem lehet leváltani, a fhe hatalmat majd évek múlva talán, de kérdés: lesz e nála jobb. Ettől függetlenül arra kérjük a Tisztelt Olvasót, ne forduljon el a politikától, a tisztánlátás így, vagy úgy, de meghozza a gyümölcsét.<br />Van itt azonban egy a történelmet végigkísérő komoly kérdés: van e joga egy vezetésnek, annak híveinek, az országot, a népet, egy bizonytalan, 50%-os, vagy akár 20%-os eséllyel vesztes, harcba vinni? A válasz az, hogy csak abban az esetben, ha ez a harc, biztosan a jó harca a rossz ellen. Márpedig az előző elemzésből, nem az derült ki, hogy itt az egyértelmű jó áll szemben az egyértelmű rosszal. Ugyanakkor megalázkodni sem kell, létezik békés, de gerinces magatartás. <br />Folytassuk onnan, hogy akár örülnünk kellene, hogy az nyhntsz nem engedi a demokráciarontást. Akár, de azért van itt néhány dolog. Először is tegyük világossá, a nemzeti bank (jegybank) körüli hercehurca nem a testületek függetlenségéről, a vezetés decentralizációjáról szól. A jegybankot, minden jegybankot az nyhntsz, és főleg a nagytőke hídfőállásává kívánja tenni.<br />Azután itt van a nemzetek közötti egyenlőség, és ez is tény: nincs egyenlőség, pl. az unión belül. Vannak egyenlőbbek az egyenlőnél, és kevésbé egyenlők, az egyenlőnél, és Magyarország az utóbbiak közé tartozik.<br />Sokaknak erről a „gyarmatosítás" szó jut eszükbe, nekünk viszont a „konc" szó. Van néhány ország, és Magyarország ott van közöttük, melyeket a nagyhatalmak a történelem folyamán egyfajta koncként, áldozati bárányként kezeltek, kezelnek. Ez egyfajta antipátiából ered, ill., az antipátia ötvöződik a „konc" gyengeségével, de tudomásul kell vennünk, hogy ez a büdös nagy helyzet. Az antipátiáról és a koncvetésről nem a nemzet, pontosabban annak vezetése, (az egymást váltó vezetések összessége, átlaga) tehet, de a gyengeségről, igen. Amit a kis ország tehet: a viszonylagos gazdasági és politikai erősség, önállóság, fejlettség, a demokratikus, jó erőkkel való szövetség, az egyéb erőktől való lehető legnagyobb távolság. Magyarország nem ezt tette.<br />A konc odavetésének célja, módja sokféle lehet. Napjainkban is fennáll a gyanú, hogy egyfajta példastatuálásként, egyfajta ellenségképként, ill. hogy az európai válságot elódázzák, Magyarországot megint koncként kezelik. Trianontól kezdve, itt sok minden eszünkbe juthat. (Konc: pl. a veszekedő hiénák közé „valamelyik hiéna" bedob egy darab húst, amin egy darabig elvannak, ideig-óráig látszólagos béke van.) <br />Egy másik kifejezés, ill. elv jut itt az eszünkbe: jogegyenlőségen alapuló közepes szorosságú világszövetség, és szabályozott, igazságos, országok (nemzetek) közötti verseny. Van e megoldás, lehetséges e előrelépés, amíg ez nincs?<br />Nehéz megmondani, mi várható, hiszen jószerivel, azt sem tudja az egyén, hogy ő jól, avagy rosszul él. Vannak csendesebb, békésebb időszakok, akkor az egyénnek úgy tűnik: nagyjából minden rendben van. Azután jön egy-két kisebb-nagyobb baj, akkor úgy tűnik: minden pocsék, semmi sincs rendben. Attól viszont valóban félhetünk, úgy csúszunk egy rosszabb életbe, hogy észre sem vesszük.<br />

Szerintünk, a vakitfed demokratikus néptársasága szerint, végső soron minden a fejekben dől el.

Ez nem afféle átfutós „nagyjából átnéztem, nagyjából tudom, mi van benne” könyv. És nem is végigolvasós könyv. És nem is „mi mondjuk az igazságot” könyv.  Ez egy nézegetős olvasgatós, gondolatébresztő könyv. Csak egy kellék ahhoz, hogy sok-sok normális ember, elgondolkozva a lényegi dolgokról, a társadalmi problémákról önálló normális véleményt alakítson ki. A lényeg az, hogy tedd fel a kérdést: a könyv tartalomjegyzékében megjelenő társadalmi, gazdasági, erkölcsi, stb. problémáról nekem, magamnak mi a véleményem? De amikor megválaszoltad, nem árt visszalapozni a könyvbe, hátha mégis találsz új gondolatot. És ha életed, munkád, tanulmányaid során szembe kerülsz, valamely problémával, akkor is érdemes belelapozni e tanulmányba, meglehet új gondolatra bukkansz.

Azért mégis az lenne a legfontosabb, hogy az emberek 99%-a ásítozva (már a szavak is unalmasak, visszataszítóak) ne hajítsa félre e tanulmányt. Itt csak egy érvet hozunk fel: ember, ha nem tudsz semmit, akkor átvernek, és kifosztanak.

Ugyanakkor, mi az embereket, a Tisztelt Olvasót is rendkiívűl okosnak tartjuk. Okosnak tartunk sokakat, akár nálunk is okosabbnak, csak hát azért dübörög a félretájékoztatás. És azért az emberekbe nevelt önzés, felületesség, a közügyektől való elfordítás is hat.

A tanulmány, és egyben a társadalomtudomány, főbb részei:

Bevezetés            

1. tanulmányrész. Rendszer, rendszerfejlődés, tudatalakulás.

2. tanulmányrész. Az állam. Az állam gazdasága, pénzügye, és annak viszonyai. A gazdasági rendszer és a politikai társadalmi rendszer. A kapitalista, tőkés (nagytőkés) gazdasági és politikai rendszer.

3. tanulmányrész. Pénzügyi és gazdasági rendszer alapvetései elméletileg. Alapvető pénzügyi, gazdasági jelenségek, folyamatok.  (pénzügy 1)

4. tanulmányrész. A helyes állami gazdálkodás, gazdaságirányítás, adózás, költségvetés. Fogyasztás, árazás, gazdasági, pénzügyi rendszer. A piacgazdaság, versenygazdaság.

5. tanulmányrész. Termelés, innováció, foglalkoztatottság. A természetpusztítás. Egyéb fontos befejező gazdasági problémakörök.

6. tanulmányrész.  A pénzügyi rendszer.  (pénzügy 2, kevésbé elméleti szempontból)

7. tanulmányrész. A döntéshozó mechanizmus. A politikai rendszer. A demokrácia beillesztése a döntéshozó mechanizmusba.

 8. tanulmányrész. A szociális rendszer.  A társadalmi, (hatalmi, vagyoni) hierarchia.

9. tanulmányrész. Világnézet, ideológiák, erkölcs (tudatalakulás 3)

10. tanulmányrész. Állami tudatalakítás. Rendszerből eredő társadalomtudomány, oktatás, tájékoztatás, manipuláció.  (tudatalakulás 4)

11. tanulmányrész. Jog, jogrendszer. A helyes szabályozás.

12. tanulmányrész. A kisközösségek, a civil szféra. A nemzetiségi problémák. A kultúra (tudatalakulás 5)

13. tanulmányrész. A lelki élettel (érzelmekkel) és erkölccsel kapcsolatos gondolatok, tanítások. (tudatalakulás 6)

14. tanulmányrész. Egyéb fontos rendszertényezők és témák. Verseny, haladás, demokrácia, külpolitika, háború, népkarakter, stb..

15. utolsó, befejező, tanulmányrész.  Rendszerfejlődés 3. A vezetés. Az EU. Az egész tanulmány kiegészítése, összefoglalása.

16. tanulmányrész. A világ alapvető felépítése és annak vizsgálata. Elméleti és gondolkodástani problémák. Gondolkodástan, valamint érzés, érzelemtan. (tudatalakulás 7)

Részlet a tanulmányból.

A hitelezés alapvetései. Kiegészítés sok helyre, többek között a joghoz.

1. A korábbi korokban, a volt szocialista országokban, valamint az Iszlám országokban szinte alig volt, van hitelezés, hitelezés nélkül is meg lehet élni, működik a gazdaság. Jelenleg azon országok szekere halad, melyek nincsenek a nagytőke karmai között.

2. Hitel nélkül is működik (sőt a hitelezésnek vannak kockázatai, (pl., megfordul a normális termelés, fogyasztás menet) a gazdaság, mert van önhitelezés, azaz megtakarítás. Viszont ennek is van tudománya. De ki kell írni a falakra, mert állandóan elfelejtik: van önhitelezés, azaz megtakarítás.

3. Ennek ellenére a normális kétoldalú, mérsékelt, nagyon kiszámított, beszabályozott (kinek, mire hogyan, stb.) hitel hasznos.

Hasznos, mert a normális hitelezés arról szól, hogy nekem jelenleg magasabb a termelésem, mint a fogyasztásom, nem akarok, nem tudok többet fogyasztani, beruházni, ezért jövedelmem, azaz a fogyasztásom átadom azoknak, akik most akarnak, (most kedvező számukra) beruházni, ezzel elérhetik, hogy magasabb legyen a fogyasztásuk, és vissza tudják adni a hitelt, sőt ők maguk is képesek hitelt adni. A fogyasztási hitel ennél kétségesebb, de pl. fiatal családalapítók esetében, szintén indokolt lehet.

Tulajdonképpen a megtakarítás is arról szól, hogy a fogyasztásom ideiglenesen átadom másoknak, csak a hitelezésnél elvileg konkrétabban jelölöm meg, kinek adom át.

4. A hitelnek van egy jogi és egy közgazdasági vonatkozása.

Ha érvényesül a jog azon elve, hogy a szerződés betartása mellett vizsgálni kell az érdemtelen hasznosulást, károsulást, akkor a jogi és közgazdasági vonatkozás egybeesik.

Mindenképpen kétféle vonatkozás van: a szerződés betartása és az érdemtelen hasznosulás, károsodás.

5. Alapvetően kétféle hitel van: a normális és az egyoldalú (uzsora) hitel.  Továbbá meg lehet említeni még, a kétoldalú, de túlzott kamatú (uzsora2) hitelt.

6. Ha valaki hitelt vesz fel, abból fogyaszt, jól él, és nem adja meg a tartozását akkor jogilag, és közgazdaságilag is hibás. A közgazdasági kiindulás ez esetben: a hitelfelvevő többet fogyaszt, mint amennyit termel. Az csak másodlagos szempont (azért nem elhanyagolható), hogy elveri, elszórja a felvett pénzt, vagy értelmesen költi el.    De ez csak a normális (kétoldalú) hitelekre érvényes.

Normális hitelnél akkor áll vissza a jogi és gazdasági egyensúly, ha a hitelfelvevő visszafizeti a hitelt. Ha nem fizeti vissza, akkor bűnös.

6/b Az egyoldalú (uzsora) hiteleknél (főleg, ha az folyamatos) már fordítva van: a hiteladó fogyaszt többet, mint amennyit termel, a hitelfelvevő kevesebbet fogyaszt, mint amennyit termel. Ezért a normális hitel és az egyoldalú (uzsora) hitel között hatalmas a különbség, kvázi egymás ellentétei.

Ezért nagyon fontos jogi és közgazdasági szükségszerűség, hogy pontosan szét legyen választva a normális és az egyoldalú (uzsora) hitel.

Ahogy a nevében is benne van, az egyoldalú (uzsora) hitelnek, az elsődleges jellemzője az egyoldalúság, a folyamatos egyoldalúság, a túlzott kamat csak másodlagos. A kamat nagysága is fontos, de a kétoldalúság ill. az egyoldalúság, főleg a folyamatos egyoldalúság fontosabb. Már az is uzsora hitel, ha normális (se magas, se alacsony) kamat mellett, egyoldalú a hitel.

A normális és az egyoldalú (uzsora) hitel megkülönböztetése matematikailag, logikailag nem egyszerű, a levezetés, a megoldás, nekem ez nem megy, ezt matematikusoknak, a társadalomtudósoknak kell megoldani.

Az biztos, hogy a folyamatos hitelfelvevő és visszafizető abba a helyzetbe kerül, hogy a jövedelme (pénze fogyasztása) nem nő, de állandóan fizeti a kamatot. 

Nézzük a következő példát. X akinek havi 100 ezer a jövedelme, szomszédjától minden hónap közepén felvesz Y-tól 50 ezret és minden hónap elején visszafizet 53 ezret. A havi jövedelme marad 100 ezer, viszont rendszeresen kifizet Y-nak 3ezret. Pontosabban, így összességében X havi jövedelme 97 ezerre csökken, Y jövedelme pedig 3 ezerrel nő. Másképpen, X-nek 100 ezer a bevétele, 103 ezer a kiadása.

Ez a havi 3 ezer nem sok, viszont ne felejtsük el X jövedelme, lehet hogy a maximális jövedelme összesen 100 ezer. Tehát, ha 100 ezer a maximális megszerezhető jövedelme, akkor honnan szedi össze a plusz 3 ezret? Szóval így már nagy a baj.  

Viszont ha évente csak egyszer történik ilyen hitelfelvétel, akkor talán más a helyzet, de hol van, és mi a határ? Talán lineáris skálásra kell helyezni: normális hitel, kevéssé egyoldalú (uzsorahitel), közepesen egyoldalú (uzsora) hitel, erősen egyoldalú (uzsora) hitel. Kirajzolódik (de ködösen) egy olyan fogalom, mint: az azonnali (gyorsabb, idő előtti) fogyasztás (beruházás) haszna, kontra kamatfizetés. Valamekkora, picike, haszon a gyorsabb időnyerő fogyasztás, ezt kell megfizetni a kamattal. A folyamatos hitelfelvételnél valószínűleg nagyon kicsire zsugorodik a gyors, időnyerő fogyasztás, és annak haszna, a kamat kára nagyobb lesz, mint a haszon. Az elemző szembe kerül a bizonytalan határvonalak problémájával, ami nem jelenti azt, hogy a határt nem kell kijelölni. Úgy látszik, hogy a normális hitel és az egyoldalú (uzsora) hitel szétválasztása, soktényezős egyenlet, de nem lehetetlen a megoldás. Meg kell oldani.

7. Az egyoldalú (uzsora) hitel, további (elsősorban jogi) felosztása:

Közös megegyezéssel jött létre a szerződés.

(A károsuló tudatlansága, figyelmetlenségének szempontja)

Indirekt kényszerrel jött létre a szerződés.

Direkt kényszerrel jött létre a „szerződés”.

További (közgazdasági) felosztás:

Sokan adnak, viszonylag keveseknek egyoldalú (uzsora) hitelt.

Kevesen adnak, sokaknak egyoldalú (uzsora) hitelt.

8. Bárhogyan is jön létre jogilag az egyoldalú (uzsora) hitel, biztos, hogy közgazdaságilag megmarad: a hitelfelvevő károsodik (többet termel, kevesebbet fogyaszt), a hiteladó „érdemtelenül” hasznosul (kevesebbet termel, többet fogyaszt) Jogilag, a szankció szempontjából azonban nem mindegy, hogy a fenti felsorolásból melyik variáció jött létre.

Újra előjön, milyen az alapvető jogi felfogás: aki hülye, figyelmetlen az haljon meg, vagy számít, hogy ki mennyit dolgozik, abból mennyit vesz ki, ki mekkora hasznot hajt a társadalomnak.

Ugyanakkor ez az egész problémakör nem tisztázódhat, amíg ki nem derül a jogtalanság. Mert azt mondják, rendben van, de miért jogtalan az, hogy egyesek hatalmas egyoldalú (uzsora) hitelt adjanak.

Ezért nem árt felsorolni a jogállam azon alapelveit, amiket sért az egyoldalú (uzsora) hitel.

Mindenki hasznos munkájának megfelelően kapjon jövedelmet (a termelésnek és fogyasztásnak egyensúlyban kell lenni) a megítélés alapja a társadalmi hasznosság, károsság.

A szerződés betartása mellett, figyelembe kell venni, ki az érdemtelenül hasznosuló, ill. károsuló. Ki ártott a másiknak.

A károsított tudatlansága, figyelmetlensége nem menti fel csalót, a tolvajt.

A tudatlanság, főleg ha az félrevezetésből is adódik, nem indokolhatja az érdemtelen károsítást, csak részben indokolhatja az érdemtelen károsulást.

Van társadalmi károkozás, veszélyeztetés is, sőt az, súlyosbító körülmény.

Az üzletszerű, ill. bűnszövetségben elkövetett károkozás, súlyosabb, mint az egyedi, egyéni