Orbanisztán börtönfalának téglái. 1.

 

Orbanisztán börtönfalának téglái,

- ez a visszatérő cím.

Arról van szó, hogy a magyar nép lelki betegsége, amely kölcsönhatásban van Orbanisztán felpuffadásával „erősödésével” meglehetősen sok tényezőből (téglából) áll össze. Ezek a téglák néha összefüggnek, elég erős habarcs köti össze őket, máskor pedig csak ott vannak egymáson, egymás mellett nem zavarják egymást, sőt inkább erősítik, a lényeg hogy viszonylag stabil fal alakult ki. Persze ez egy ronda erőd, inkább börtön, és a szebb részeibe is az uralkodók Orbán és bandája lakik, de kétségkívül egyfajta építmény. Eddig stabilan állt és még mindig épül. De hogy valójában mennyire stabil nem tudni. Változó világban élünk, és diktatúra építmények is változnak. Sajnos az építőknek sokkal nagyobb tudások van abban h lehet stabil diktatúra erődöket (szabad lélek börtönöket) felépíteni.

Orbán-Fidesz diktatúra erődjének falai sok-sok téglából állnak. Többé-kevésbé leírom elemzem ezeket a téglákat, elsősorban azért hogy máshol ahol csak sunyin épülnek ezek a diktatúra várak okuljanak belőle. Ugyanis ezek a diktatúra várak sok mindenben hasonlítanak egymáshoz.

Ez az egész téglafal, orbanisztáni vár fala egy nagyon szomorú történet. Mert ez nem olyan fal, hogy van benne egy-két rossz, hibás tégla, melyeket alig lehet felfedezni.

Nem, ez egy nyilvánvalóan omladozó, rothadó bűzlő ártalmas fal, a falról sok helyen csorog a vöröslő fájdalom. Ez tulajdonképpen nem kedves ház, nem vár, hanem lélekbörtön. Orbánék lélek-börtönt egyben értelem-börtönt építettek.

Szinte minden téglája rossz ártalmas, szét kell verni.

 

Ezek törött penészes téglák, betegség árad belőlük. Az egészet le kell rombolni, dózerrel, vagy bumm – levegőbe vele.

 

Egy magyar közvélemény-kutató cég 2022 őszén felmérést készített arról, hogy a Fidesz tábort milyen rétegek alkotják.

 

Idézetek e felmérés publikációjából, mely felsorolja a Fidesz szavazótábor jelentősebb csoportjait:

 

„A legkisebb, mintegy százezer főt számláló csoport a nemzeti-liberálisok. Ideológiai szempontból ők a Fidesz leginkább liberális szavazói: alapvetően utasítják el a tekintélyelvűséget, viszont elfogadóak a társadalmi egyenlőtlenséggel szemben. Döntően fiatal, budapesti, a vallásosságot elutasító, magas végzettségű szavazókról van szó, akik a táboron belül a leginkább kritikusak a Fidesszel. A politika nagyon érdekli őket és igyekeznek minél több forrásból tájékozódni. Az átlagos Fidesz szavazóhoz képest kevésbé van rossz véleménye a baloldalról, de a meglévő baloldali pártokat elutasítja. Ez a csoport valamelyest nyitott a Jobbik felé: másodlagos preferenciában megjelenik, de győzelmi várakozásuk egyértelműen a Fideszhez kötik őket.”

 

(A fentiek fiatalabbak, iskolázottabbak, de…..)

 

„A 335 ezer fős apolitikus jobboldali fiatalok olyan szavazók számára a politika kevésbé fontos része a mindennapoknak: pályakezdő, családalapító fiatalokról van szó, akik magasan képzettek, dolgoznak, jó keresetük is van – így számukra a Fidesz stabilitása már önmagában is érték és nem látnak okot arra, hogy más pártot válasszanak. E szavazók vélhetően a családi szocializáció során lettek jobboldaliak és maradtak is annak: a baloldalt a 2010 előtti időszakkal azonosítják, a Jobbik radikalizmusa pedig inkább taszítja őket.”

(A fentiek fiatalabbak, iskolázottabbak, de…..)

 

„A közel félmillió szavazót jelentő vidéki vallásos Fidesz szavazók jellemzően idős, alacsony végzettségű, rossz anyagi körülmények között élő választók, akik jobboldaliságuk és konzervativizmusuk mellett nagyon erősen társadalmi-jövedelmi egyenlőséget követelnek. Értékválasztásaik és demográfiai jellemzőik alapján e szavazók leginkább az egykori Kisgazdapárt szavazóira hasonlítanak. Ebben a csoportban működött leginkább a kormány menekült-ellenes hangulatkeltése: ezek a szavazók, akik féltik a megélhetésüket, biztonságukat a menekültektől és mára ők a leginkább elutasítóak a befogadással kapcsolatban. Bár elégtelen azzal, ahogy a kormány a szegénységet kezeli és észleli a Fideszes korrupciós ügyeket, általános kiábrándultsága miatt nem hisz abban, hogy ezt más párt máshogy kezelné.”

 

(A fentiek idősebbek iskolázatlanok, ráadásul…)

 

A 475 ezer választót magába foglaló polgári középosztály a Fidesz legelkötelezettebb szavazói csoportja: tagjai a leginkább elégedettek a kormányzással, ami annak is köszönhető, hogy e választók jellemzően a Fidesz gazdaság- és társadalompolitikájának nyertesei. Idős, kifejezetten tekintélyelvű szavazókról van szó, akik számára a Fidesz keresztény-konzervatív társadalomképe épp megfelelő. Politikáról elsősorban a Magyar Televízióból és a Kossuth Rádióból tájékozódnak. E szavazók sok szempontból a korábbi MIÉP szavazókkal mutatnak rokonságot és nagyon erősen elutasítják az MSZP-t és a DK-t.

 

(A fentiek idősebbek, közepes iskolázottság, de…, - ide tartoznak a fanatikusak)

 

Végül az 515 ezres létszámával a legnagyobb csoport a mérsékelt értékkonzervatív szavazó: olyan, döntően közép- és felsőközép-osztálybeli, magasan képzett fiatal tartozik ide, akik alapvetően elégedettek a kormányzással és a Fidesz döntéseivel, noha egy-két ügyben markánsan piacpárti álláspontot képviselnek: nem jellemző rájuk az általános bankellenes hangulat, a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának érdekében emelnék a korhatárt, elfogadóbbak a tandíjjal kapcsolatban. Ideológiai ügyekben viszont konzervatívak és osztják a Fidesz nemzeti retorikáját is: halálbüntetés-pártiak, tiltakoznak az idegen tőke ellen, támogatják az EU-elleni szabadságharcot. A mérsékelt konzervatívok kifejezetten érdeklődnek a politika iránt, döntően az online médiából tájékozódnak, ott viszont szinte mindenevők, a Fidesz táboron belül ők olvassák leginkább az Index és Origo mellett a többi, relatíve új portált, mint a 444.hu vagy a VS.hu és rendszeres olvasói a Hir24.hu-nak is. A többi szavazói csoporttal szemben mutatnak némi nyitottságot az LMP és a Jobbik felé is, ám ez egyelőre nem több, mint egyfajta anti-establishment szimpátia, szavazási szándékot még jelent.”

(A fentiek fiatalabbak, iskolázottabbak, de…..)

 

Tulajdonképpen három viszonylag fiatalabb iskolázottabb és két viszonylag idősebb, iskolázatlan csoportra oszlik meg a Fidesz szavazótábor. De az iskolázottság, (főleg a reál-tudományos iskolázottság) nem jelent társadalmi intelligenciát. Sem mentális intelligenciát. Valószínűleg eme három fiatalabb iskolázottabb csoport nagyobb része azon emberkék, akik az eddigi Fidesz kormányzás (2022-s választásokig, márciusig), nyertesei. Ezek általában, önző elitista érdekszemléletű fiatalok. A Fidesz politikájában leginkább az tetszett nekik, hogy az elitista jellegű. Pontosabban a Fidesz politikájában meglátták és megszerették a társadalmi megosztás azon fajtáját mikor a társadalom egy elitebb gazdagabb részre, kisebbségre, - és egy szegényebb szolgaibb átvert többségre szakad szét. Azért szerették meg, mert magukat sokszor tévesen az elit rétegbe sorolták és ez egyfajta dölyfösséget (büszkeséget) adott nekik. Tehát a viszonylag jó anyagi jólét (ami európai szinten csak közepes) mellett, ez az „én az elitbe tartozok”

dölyfössége terelte őket a Fidesz hívők közé.

Ugyanakkor annyi társadalmi intelligenciájuk nincs, h. az alábbiakat mérlegeljék:

1. A Fidesz politikájába benne van a bukás.

2. „Nemzetközi összehasonlításba EU-s összehasonlításba az én anyagi és egyéb fejlődésem inkább gyenge, esetleg közepes.” Tehát csak azt nézték, hogy itt belföldi viszonylatban a többiekhez képes, házat, jó autót, stb. tudtak szerezni. De azt, nem nézték h. külföldön még nagyobb házat, jobb autót, stb. tudtak volna szerezni.

3. Persze a társadalmi intelligenciájuk arra is kevés, az anyagi boldoguláson túl, más szempontokat is értékeljenek. Pl. a demokrácia szintjét, vagy az igazságos előremenetel lehetőségét, stb. Vagyis az alig érdekelte őket, hogy egy igazságos megbecsült, barátságos demokratikus országban éljenek. (Pontosabb sok tehetségtelennek, éppen ez a protekcionista stílus jött be. A tehetségesek pedig külföldre mentek.)

4. Visszatérve oda, hogy a külföldi összehasonlítás nem volt szempont, de azt sem nézték, hogyha, más, a Fidesznél jobb kormányzás lett volna (a külföldihez jobban hasonlító kormányzás), akkor valószínűleg az életszínvonal is jobban közelített volna a külföldihez. Vagyis ebben az esetben is nagyobb fejlődésben lett volna részük, mint a Fidesz éra alatt.

Valahogy elkönyvelték magukba, h. Magyarországon mindenki lúzer, legkevésbé a Fidesz, és ebből a téveszméjükből nem tudtak és tudnak szabadulni.

5. Jelenleg is annyira alacsony a társadalmi műveltségük, hogy képtelenek belátni, az ország és ezzel a többség és ezzel saját családjuk szinte biztos hanyatlását. A hanyatlás biztos, annak nagysága változhat egyénileg, családonként.

 

Ezek voltak az iskolázottabb Fidesz szavazók, legalábbis azok többsége. Igaz van egy szűkebb fidesznyik réteg, aki iskolázott, de mégis fanatikusan ragaszkodik Orbánhoz, tegyen az bármekkora gazemberséget. Ők a fanatikusak. A fanatikus, fontoskodó emberek, valakit, valamit mindig kipécéznek, hogy kiéljék a fanatizmusokat, fontoskodásuk.

Ha ezek a jobbak, akkor elképzelhetjük, milyen szinte van az iskolázatlan réteg. De mire erre rátérünk, próbáljuk megfejteni ez a téveszme miért terjedt el, és miért tartja magát: „Ebben az országban mindenki lúzer. legkevésbé a Fidesz, a Fidesz-emberek lúzerek.”

1. Először is a jó politikai vezető, nem azonos az ügyeskedő menedzserrel.(Tehát, ez már egy téveszme)

2. Valójában a Fideszes emberek irányítási, szakmai téren a legnagyobb lúzerek. (Az önző csaló baromságaikat ugyan kiügyeskedik, de attól még nem okosak és nem jó szakemberek Viszont a felületes szemlélő, keveri az ügyeskedő jól helyezkedő karrieristát a valóban bölcs szakember vezetővel. )

3. Az is téveszme, h. ne lenne a Fideszeseknél jobb vezető. Kétségtelenül volt egy gyengébb sorozat, Gy. úrral a végén és a korábbi vezetési átlag is alacsony. De ebből azt levonni, h ebben az országban soha nem lesz már rátermett vezető, legalábbis a borzalmas Fideszeseknél jobb, az egy nagy baromság. Azt is látni kell, ha negatív előítélettel kezelünk egy vezető-aspiránst, akkor abból egy önbeteljesítő jóslat lesz.

Ebbe az egészbe az is belejátszhat, kis-hazánkban valóban sok a lúzer, pl. a Fidesz hívők között is. Azok is lúzerek akik tartanak a lúzerektől, - ez a protekcionizmus eredménye.

 

Akkor térjünk rá a másik nagy Fidesz táborra. Erről nincs mit mondani, csak szapulni lehetne őket, de annak meg mi értelme. Szóval buták, műveletlenek tájékozatlanok, de annyi önkritikájuk nincs, h belássák, jelenleg csak lerontják a szavazás színvonalát.

Egy fél-mentségük van, hogy mindezért a gyenge oktatás és a manipulatív tájékoztatás is felelős. Egyébként e nagy csoport is több rétegre osztható. De ezeket a csoportokat itt és most nem sorolom fel. A lényeg a butaság a tájékozatlanság az iskolázatlanság a társadalmi intelligencia hiánya.

 

A börtönfal részei.

Az értelmes emberek (akik ismerik a valós statisztikai adatokat) abban megegyeznek, hogy Orbán-Fidesz banda összességében tönkreteszi az országot. Abban is megegyeznek, hogy azért elvétve, ideig-óráig jó dolgokat is tesznek, amelyek egy kicsit, de közel sem teljesen lassítják a tönkretétel ütemét. Abban azonban lehet vita h. ezek a „jó dolgok” micsodák, és a rosszhoz képest milyen aranyúak.

Az értelmes emberek abban is egyetértenek, hogy a tönkretétel sok elemből tényezőből tevődik össze. Az is nyilvánvaló, h, a tényezők, elemek, okok összefüggnek.

Azon viszont lehet vitázni, hogy ezen tényezők közül, melyik a legfontosabb. Tehát a tényezők fontossági sorrendjén lehet vitatkozni.

Nézzük a tényezőket. Két dologból indulhatunk ki, országunkat összehasonlíthatjuk az Orbán-Fidesz előtti korokkal. Illetve országunkat összehasonlíthatjuk, az EU-s, és főleg a régió országaival (Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Horvátország, Románia, Bulgária.)

Tehát az Orbán-Fidesz kormányzás alatt létrejövő hanyatlási tényezők:

Pontosabban nevezzük ezeket is a borzalmas téglafal (börtönfal) részeinek.

1. Orbán személye, mint felettébb ravasz, „ügyes” diktátor.

2. Orbán-Fidesz hatékony egyben, felettébb agysorvasztó propagandája, manipulációja.

3. A magyar nép (teljes lakosság) karaktere, amely európai viszonylatban biztosan, de talán világviszonylatban is átlag alatti. Pontosabban a magyar nép társadalmi intelligenciája átlag alatti. Ennek tényezői.

3a. A népbutító gépezet, és a gyenge oktatás. Illetve a történelem és a kultúra e szempontból (társadalmi intelligencia) szerencsétlen alakulása.

Eddig inkább vezetés, rendszer, illetve a körülmény gyengeségekről, illetve abból eredő tényezőkről volt szó.

Innen már a népkarakter-gyengeségek következnek:

3b. A magyarok lélektani szempontból gyengébbek, a pszichés, a mélylélektani hatások több embert érintenek. (Pl. a Stockholm szindrómára a magyarok érzékenyebbek.)

3c. A magyarok egy fél fokkal gerinctelenebbek, gyávábbak, aljasabbak, nyerészkedőbbek, önzőbbek, mint más népek. Vagyis a jellemük átlag alatti.

3d. A magyarok átlagi alatti butasága. (Amibe benne van az oktatás gyengesége is, de akkor is butaság.)

Tehát tudáshiány, iskolázatlanságból, felületességből, logikátlanságból, tájékozatlanságból eredő ostobaság. Kisstílű, korlátolt, földhöz ragadt, rövid távra néző gondolkodás. Stb..

Tulajdonképpen ezen tényezők fontossági sorrendjén lehet vitatkozni.

Azon például, hogy a rendszer gyengesége (1., 2., 3a.) a meghatározóbb, vagy a népkarakter gyengesége (3b., 3c., 3d.) a meghatározóbb tényezőcsoport. Vagy azon, h. a felsorolt hat tényező melyik a leginkább meghatározó, melyik kerüljön a második helyre, stb.

Talán nem teljesen értelmetlenek ezek a viták, főleg akkor nem, ha nem keltenek ellentétet az egy táborba tartozók között. Orbánnak - Fidesznek takarodni kell – ezt az alapigazságot, összetartó alapcélt nem szabad megbontani.

 

Szétmállást okozó, fekélyt okozó aljas bűzős, fekália szagú téglákról van szó.

 

Milyen példát mutat az Orbán-Fidesz rezsim az embereknek?

És a törvényeik mit üzennek? 

Emlékeztetőül:

Egy nép betegségének (butulásának, aljasodásának) két fő vonulata: a nép hajlama a betegségre – valamint a vezetés megbetegítő tevékenysége.

Mindkettő további csoportokra osztható.

A magyar nép karakterével, rossz hajlamaival rengeteget foglalkozom. De itt nem.

A vezetés megbetegítő (butító, aljasító) tevékenysége ezekre a részekre bontható:

1. A direkt propaganda (manipulációs) tájékoztatás.

(Pl. az állami média hazugságai, elhallgatásai, felpumpálásai stb.)

2. Az állami iskolai oktatás keretén belüli.

3. A törvénykezés és a rendszer működéséből eredő. (Minden törvénynek van egy szellemi, értékrendi, eszmei üzenete.)

4. Az indirekt butítás, hülités (Pl. reklám, bulvár, stb., bár ezek inkább a rendszerből erednek és nem az adott vezetés direkt hülitései.

5. Valamint a példamutatás. Egyszerűen: az adott vezetés példája lecsurog lefolyik a közéletbe.

A cím erre utal. Milyen példát mutatnak a fő fidesznyikok a hazudozásokkal az önkritika nélküli önteltségükkel? Szerintem ezt üzenik: Érdemes becstelen szájkaratés okoskodónak lenni, - lám mi is ilyenek vagyunk, mégis hatalmat, vagyont szereztünk, senki nem büntet érte.

Ezt üzenik, ezt a példát mutatják, hiszen ők ilyenek és a magyarok jó tanítványok. Tehát a nép gerinctelensége, felületessége önzése, innen (a vezetés példájából) is ered.

 

A Fidesz törvények szellemisége többnyire a gazdagokat éltető, - a szegényekbe, a betegekbe, a rászorulókba belerúgó. Ennek ugyan lehetne egy olyan üzenete, mely elzavarásra bőszíti fel a szegényeket. De úgy néz ki, nem ezt eredményezi. Minden népréteg még maguk a szegények, rászorulók is egy-egy az egybe elfogadták az üzenetet: a szegények rászorulók semmit sem érnek rugdosni kell őket, a gazadagokat kell tisztelni, legyél önző, törtető, becstelen.

De hát a szegények nem veszik észre, h. érdeküket sértő szellemiséget fogadnak el?

Igen, pontosan, - nem veszik észre. Azt gondolják, ha ezt a szellemiséget elfogadják, akkor már ettől maguk is urak közé fognak tartozni, ők lesznek, akik rúgnak és nem azok kiket rugdalnak.

 

A diktatúra a diktátori (és segítői) lélek jellem, ezek a legundorítóbb tégladarabok, a falból is kilógnak, bűzösek, mint rothadó hulla. Fogság érzését keltik, és azt, h. akkor, inkább most, de azonnal ragadj kalapácsot, csákányt, vasvillát és zúzd szét ezt a téglafalat.

 

 

A diktatúra csapdái Orbán uralkodásán keresztül bemutatva.

 

Azzal kezdem, hogy Orbán, illetve a hozzá hasonlatos diktátorok, - akik huzamosabb ideig megválasztásra kerülnek, tehát viszonylag sok hívük van, akik körül sok talpnyaló hajladozik, - elvesztik a realitás-érzékük.

Nem teljesen, de jelentősen elvesztik és a közvetlen embereik is, és a távolabbi híveik is elvesztik a realitás-érzékük. Hogy-hogy nem veszik észre? Mi a céljuk? Miért nem látják? Miért hazudoznak, csalnak ezek a diktátorok, és a híveik?

Hát azért, mert elvesztik a realitás-érzékük, mindent sokkal szebbnek, jobbnak látnak, mint amilyen az valójában. Mondhatjuk, bediliznek, flúgosak lesznek, meghülyülnek. Azért a diktátor és főemberei annyira nem vesztik el az eszüket, h, rafinált trükkös manipulációval csalásokkal ne verjék át a jó népet. És közben szépen módszeresen vagyont, hatalmat harácsoljanak. Ehhez pedig értelem, legalábbis rafinéria szükséges. Ezt egy flúgos, egy realitását elvesztő nem tudja megcsinálni. Akkor most bediliztek, vagy sem. Ez sajátos diktátori meghülyülés; saját magát a valóságot torznak látja, de azt a részét hogyan lehet a hatalmat megtartani, fokozni nagyon is reálisan elemzi. Ez egy ellentmondás, de ez az ellentmondás, ez a fura, aljas lelki, jellembeli állapot, ami megmagyarázza ezen emberek viselkedését. Valójában ennél is egyszerűbb a megoldás: az említett rafinált trükkös hazugságokat, valójában a flúgos diktátor, és agyament emberei elhiszik. Még pontosabban az általuk előállított hazug „valóságot” nem a manipuláció miatt találják ki, hanem önmaguk dicséretére (amibe hisznek), de egyúttal kihasználják azok manipulációs hatását is.

 

Ezt az egészet folytassuk, 2022 decemberében tartott Orbán évértékelő egy részletével.

Tulajdonképpen Orbán annyi baromságot, önellentmondást, valótlanságot mondott életében főleg az utóbbi években h egy-két mondat kiragadása téves látszatot kelt. Azt a téves látszatot, hogy alig mondott baromságot. Ennek ellenére vállalva a téves látszat ódiumát, mégis a példa kedvéért bevállalom.

A kérdés arra irányult, hogy a forint hektikus árfolyam-változása miatt nem lenne e előnyösebb bevezetni az Eurót.

„A miniszterelnök azt mondta, a forint árfolyamának hektikus változása érv az euróövezethez csatlakozás mellett. Ugyanakkor a csatlakozás lelassítja a gazdasági növekedést. Ha a magyar gazdaság növekedni akar és felzárkózni, akkor jobb, ha az eurózónán kívül marad, ha a stabilitást fontosabbnak tartja, mint a fölzárkózást, akkor jobb, ha belép. A miniszterelnök szerint a gyors fölzárkózás a fontosabb, és ezért nem javasolja a csatlakozást.”

 

Először is egy abszolút magabiztos ember Orbán-király mondta ezt. A szolgalelkűek számára az állandó fölényes magabiztosság az okosság jele. Én viszont eme emberek személyétől is tartok, véleményüket pedig erősen felülvizsgálandónak tartom. Ez az én véleményem, ami maga az igazság – ilyen jellege, üzenete van a kijelentésnek, hiszen nincs arra való utalás, h. miből gondolja ezt. Arra való utalás sincs, hogy egy picit is kételkedne, vagy, hogy egy picit is megfontolná a kérdésbe rejlő opciót. Ő ebben, az egyébként óriási baromságban holt biztos és punktum, ez lesz. Cselesen azt mondja a végén „ezt javaslom”; de nem mondja kinek mikor, (a javaslatnak lenne egy elfogadása), vagyis minden értelmes, ő maga is tudja, ez a „javaslom” egy blöff, a naivoknak szóló frázis. Ami pedig a kijelentés tartalmát illeti ez az egyik, a magyar gazdaságot tönkretevő baromság. Tehát ez nem egy kis hazugság, átverés, hanem ez a „rángatott gazdaság a jó” egy súlyos károsító elmélet és gyakorlat. És ha ez folytatódik, akkor esély sincs, h. a magyar gazdaság talpra álljon. Én nem tudom, eredetileg hogy keletkezett ezen agymenése, miszerint: a pénzügyi és árfolyam stabilitás, a felzárkózás (gyorsabb növekedés) ellen hat, vagyis a rángatás biztosítja a növekedést. Szerinte a növekedés feltétlen rángatással jár. Szóval ezt a marhaságot gondolja Orbán, és mivel ő a diktátor ez lesz a kormány véleménye is, és sajnos gyakorlata is.

Valójában ennek az ellenkezője igaz. A növekedés egyik legnagyobb ellensége a pénzügyi egyensúlytalanság, (árfolyam-ingadozás, stb.) az kimondottan gazdasági hanyatlást okoz.

Nem lehet tudni, miből jött ez (a rángatás szükséges) a káros elképzelés, de Orbán arra sem képes, h eljusson ama gondolatik, hogy a jelenlegi gazdasági válság, infláció, árfolyam-romlás az elhibázott gazdaságpolitika, többek között a rángatás következménye.

Azért nem jut ez eszébe, mert az ő hibbant agyába, az van, hogy a szuper kormányzása alatt full gazdasági és egyéb növekedés jött létre, ill. a jelen válság sem a kormányzásnak hibája, hanem mindenféle más tényezők okozták.

Ismétlem: Orbán eme baromságot (és minden más baromságot) nem manipulációs célzattal találja ki, ő ezekben valóban hisz, - torz öntelt flúgos gondolatai, emberei támogatásával így vágják haza Magyarországot.

Még annyit, h. egy ilyen alak kártevése többrétű. Az hogy a közpénzből a maga javára családja javára, haverjai számára elcsal, ellop pénzeket az csak az egyik része a kártevésnek. A pökhendi pofátlan, dühítő viselkedése a másik. Az hogy rossz törvényeket hoz, rossz rendszert, rossz politikát, rossz gazdaságot alakít ki, a harmadik és a legnagyobb része a kártevésének.

 

A diktatúra csapdái Orbán uralkodásán keresztül bemutatva.

 

Szintén általam is többször taglalt téma.

Szóval néhány emlékeztető:

Az igazi demokratikus döntéshozás egyszerűen: sok okos ember, jó szakember, hozzáértő, legalábbis a dolog által már érintett ember hoz döntést, szavazással – optimális esetben elfogulatlanul, csak az ügyre koncentrálva. A népszavazásnak, népválasztásnak pedig két jelentősége van. Az egyik az, hogy az előbb említett demokratikus testületek is hajlamosak elsilányulni, ezeket a nép, népszavazás, ellenőrzi, kontrollálja, leváltja, stb. Másrészt vannak olyan kérdések mikor a nép-ízlés válik az első számú szemponttá. Pl. legyenek e toronyházak Budapesten?

És ne felejtsük el, a demokratikus döntés kizárja a diktatórikus döntést.

A diktatórikus döntés, a mérce másik végén van, elvileg mindenben ellentétes a demokratikus döntéssel. Szóval kevés ember, stb…. és a döntés maga is általában rossz, helytelen igazságtalan, stb.

(Hozzátéve, hogy a manipulációval elbutított, félrevezetett nép, még ha formailag népszavaz, de valójában, nem azt csinál. Ugyanis ilyenkor a nép nem a saját véleményét „mondja” hanem a vezetés véleményét, tehát ez diktatórikus döntés. Tehát szükséges az objektív tájékoztatás.”

És egy, további fontos tudnivaló a diktatúráról.

Sokan azt gondolják h. csakis az a diktatúra, ha az embereket figyeli a rendőrség, a kritikájuk miatt börtönbe kerülnek, stb.. Ez a kemény diktatúra. Viszont döntéshozási szempontból (és ez a lényeg), a diktatúra, a centralizált döntéshozás, - olyan döntéshozás melyben a nép, az érintettek, a független szakemberek véleménye nem oszt és nem szoroz. Ezek többnyire hibás döntések lesznek.

Magyarországon, az Orbán-Fidesz éra alatt nincs kemény diktatúra, bár a jogállamiság gyakran sérül, de a fő baj mégis az h. döntéshozási szempontból ez bizony egy erős diktatúra.

Magyarországon ezekben az években tulajdonképpen egy ember (ráadásul felettébb hatalomvágyó alak) döntött, dönt minden lényeges kérdésben.

Bár nincsenek politikai üldözöttek (egy kevés azért van), szóval a hatalom ezt az állapotot csak mérsékelt erőszakkal, inkább manipulációval érte el, de döntéshozási szempontból ez diktatúra. Vagyis, általában rossz döntések születnek.

Miért hibásak a diktátor döntései? – erről is volt már szó.

Lehet h. ő népmentőnek képzeli magát, de ezért azt is gondolja: egy kis harácsolás nem árt, Különben is a népmentő státuszom csak sok pénzzel, gazdasági hatalommal, sok manipulációval, és egyéb hatalmi trükkel tudom fenntartani. Tehát lehet h. eredetileg nem volt egy buta és rosszindulatú ember, bár a hatalomimádattal mindig is ki volt tömve, de „a népmentős szerepem csak hatalmi trükközéssel tudom fenntartani” alapfelfogás kifordítja a jellemét. Mert ilyenkor pont a hatalom-megtartás érdekét helyezi mindenek fölébe a nép érdekének fölébe is.

De persze a diktátor lelkének is van vagy tíz bugyra, vannak felsők meg az alsók, és megszületnek az önigazoló, védekező kifogások.

Ráadásul ott vannak a talpnyalók, akik még rátesznek egy lapáttal diktátori torzulásoknak.

Milyen önigazoló kifogást gyárt pl. a diktátor arra a tényre, hogy tényszerűen adatok szerint is hanyatlik az ország:

„Nem is hanyatlik. Ez csak átmeneti, nemsokára javulni fog. Az ellenségek csinálták.”

(Ezek tehát nemcsak a népnek gyártott kifogások, de a hatalom saját magát is ezzel nyugtatja.)

Milyen önigazoló kifogást gyárt arra, h. a diktátor politikájával sokan elégedetlenek és sokan személyesen is gyűlölik a diktátort? „Engem, minket csak az elfogult ellenségeskedők, az aljasok, az ostobák a félrevezettek, utálnak, kritizálnak, eme utálat, elégedetlenség nem számít, sőt ez inkább a kiválóságunkat igazolja. Hiszen a rossz hamis aljas emberek elítélő véleménye téves, tehát éppen az igazságom a kiválóságom igazolja.” Hát valami ilyesmi kifogást gyárt a diktátor. Ugyanakkor meg kell jegyezni, normális ember nem tudja elviselni, ha több ezren gyűlölik, függetlenül attól h mit gondol az őt utálókról, a diktátor simán elviseli.

Mivel ön-igazolja, ezért nem zavarja, ha saját magának is ellentmond, nem zavarják a logikai lehetetlenségek, sem a leleplező adatok?

Mindenre van válasz frázisa, ha történetesen nem tagadja le. Sok válasz-frázis van a talonba, csak elő kell venni valamelyiket. Pl.: nem igazak az adatok, Vagy: közben megváltozott a helyzet.

Ráadásul ez az Orbán egy olyan strrucc-dacc emberke. Aki elmegy a falig vagy a szakadékig. Aki egy tapodtat sem enged. Aki azért is meghosszabbít, aki azért is azt épít, sőt kétszer akkorát, aki a legkisebb kompromisszumra sem képes. Akinek fikarcnyi önkritikája sincs. Aki nem felejt, lehet, hogy csak később, de bosszút áll. Ugyanakkor ezt elég ügyesen csinálja, a buták számára alig láthatóan.

Orbán egyik jó kivehető felfogása, motivációja: „Én, mi (magyarok) soha nem tévedünk. Én, mi (magyarok) mindent tudunk. ”.

Egy másik: „Nehogy már nekem, nekünk (magyaroknak) bárki parancsolgasson.”

És persze ami ezekből a mondatokból kiderül, Orbán magát azonosítja a nagy népvezérrel, sőt magát azonosítja Magyarországgal. Ez olyasmi felfogás, amit a totális diktátorok vallanak, tudjuk, kikről van szó. Ő a maga nép, és egyébként is a világ esze, tehát nincs szükség konzultációra, vitára, közös döntésre, demokráciára. Erre a torz felfogásra jön rá a másik torzulás, miszerint a hatalommegtartási szempont fontosabb lesz, mint a nép érdeke.

Szóval eme felfogások mentén szervezi Orbán a hatalmát a kormányzást, ami lerombolja, leégeti Magyarországot. (Tulajdonképpen a magyarokat az égeti le, hogy állandóan újra választják ezt a pojácát – de erről még lesz szó.)

Továbbá ami a kormányzás szempontjából nagyon fontos, van benne egy „Én azért is jobban tudom, és azért is másképp csinálom” struccosság. Ami gyakorlatilag is egyértelműen kiderült, hiszen ha az EU balra ment, akkor Orbán és Mo. jobbra, ha jobbra ment, akkor mi balra. Ha az EU, a világ hozott egy intézkedést pl. a Covid kapcsán x időben, akkor Orbán és Mo. biztosan más intézkedést hozott, de aztán később y időben, elkésve mégis kénytelenek volt (voltunk), szinte ugyanazt meglépni, de már veszteségekkel, máskor pedig csak azért is, teljesen kihagytuk. Ami miatt sajnos Magyarország sokat károsodott, az a „azért is okosabb vagyok azért is mást csinálok” Orbán féle felfogás.

Orbán a körülmények korlátozása miatt nem tudott (reméljük nem is tud) tipikus véreskezű diktátorrá válni.

De már a fiatal Orbánból is sugárzott, a mérhetetlen gőg, hatalomvágy, a hatalmas önző egója ott terpeszkedett körülötte. Minden értelmes ember észrevette, sokan szóltak is. Pl, V. Havel, Viccek is születtek, emlékezzünk pl. Hofi viccére. „Mi a különbség az isten és Orbán között? …. Isten, nem akar Orbán lenni.” Tehát a viselkedésből, a gesztusaiból és a politikájából az intézkedéseiből kiderült, hogy Orbán a tipikus önkritika nélküli diktátori jellemmel bír.

Valójában Orbán, ha valamelyik orosz „tagállamában” lenne diktátor vagy pl. Észak-Koreában akkor olyan diktatúrát csinálna, h a fél ország munkatáborba lenne. Ami visszafogja, az nyugati liberális viszonylagos demokrácia, illetve az EU korlátozó hatása.

De itt azért meg kell állni, és meg kell állapítani: ez tipikus diktátori gőgős, magabiztos jellem a magyar társadalom többségét nemhogy riasztotta volna, sőt vonzotta. Nyilván nem egy szerető vonzódás ez inkább amolyan behódolás. A silány gerinctelen szolgalelkű emberek nyíltan, vagy kevésbé nyíltan kedvelik azokat, akik előtt behódolhatnak, az erős, kemény, gőgős uralkodókat. Kedvelik az olyan uralkodókat, akik lehetővé teszik a diktatórikus légkörbe való élést, ők ugyanis szeretnek ilyen légkörbe élni.

Az hogy magyarok sokasága Orbán-párti, bizonyítja azt hogy milyen ezen diktatúra párti alakok lelke, jelleme.

De más probléma is van ezzel a pávatáncossal.

Gondoljunk csak bele milyen előélettel érkezett a legfelső vezető pozícióba. Ő maga is elmesélte, tudjuk is milyen egyszerű, viszonylag könnyű fiatalkora volt. Mondhatjuk h átlagosan könnyű, sőt talán egy fokkal könnyebb.

Néhány edzőtábor, jogi egyetem kollégium. Szerintem mivel a lexikális intelligenciája, és a munkabírása is jó, elég könnyedén abszolválta az egyetemi vizsgákat. Az elit kollégium pedig szintén egy szerencsés körülmény, ahogy a Soros ösztöndíj is, és Oxford is. Volt még talán fél év vagy egy év katonai szolgálta az egyetemi zászlóaljba, de erről tudhatjuk, hogy inkább nyaralásnak fogható fel mintsem komoly katonai szolgálatnak.

És ezután sőt eközben rögtön már bele is került az uralkodók közé, már így fiatalon nehézség nélkül hatalom került a kezébe. És azóta is, egyfolytában éli az uralkodók életét.

Soroljuk fel mi az, amit más átlagos ember megtanul, megszenved, de Orbán nem. Orbánnak az ölébe hullott az óriási hatalom, és így egy csomó fontos dolgot nem tudott megtanulni.

Általában nem tanulta meg a nehézségek leküzdését és a sajnos a hálát sem.

Nem tanulta meg h az emberek általában nem hobbiból harcolnak, hanem mert kénytelenek harcolni és eközben gyakran veszítenek is.

Nem tanulta meg az igazi szegénységet, az igazi nélkülözést, ez ebből eredő küzdést.

Tudvalevő h a technikai érdeklődése, műszaki érzéke is alacsony. Valószínűleg ez az alak soha nem javított meg egy villanykapcsolót, soha nem cserélt kereket. Nem döntő, de ezért ez is egy általános intelligencia rosszpont. Azért az ország vezetőnek ismerni kell a technika alapjait, tudnia kell mi az innováció, mi a gazdaság motorja.

De közgazdasági tudása is hiányos. Nemcsak az iskolai végzettsége miatt. Ez az alak egyáltalán nem dolgozott hétköznapi munkahelyen közösségben, valós gazdasági környezetben. Soha nem kellett huzamosabb ideig gazdálkodnia, általában nem élt átlagos hétköznapi életet. Még akkora gazdálkodási tapasztalat sincs mint egy agglegénynek, aki kénytelen a fizetését beosztani.

Azt nem tudjuk, h. a humán pl.. az irodalmi műveltsége mekkora, nem lehet tudni, de az látszik, h. a mentális intelligenciája meglehetősen gyenge.

Tulajdonképpen Orbán leragadt a gyökereknél, a gyerekkori neveltetésére nem ragadt rá semmi plusz, megmaradt begyepesedett, makacs firnyákos parasztnak. (A parasztokkal semmi bajom, de a begyepesedett parasztokkal már van.)

Ellenben kiválóan megtanulta a hatalmi trükköket, a pártfordulásokat, a manipulációs technikákat, a gerinctelen alvezérek kiválasztását, és minden hasonlót. Megtanulta és alkalmazta, emlékezzünk, pl. hogy hányszor váltott pártot, ideológiát, szövetségeseket. Saját maga is beismeri, hogy egy érdek-táncos, egy pávatáncos, és van amikor szinte naponta táncol máshova.

Összegezve, soha nem volt komolyabb nehézsége, hosszabb ideig soha nem nézett szembe a hétköznapi ember hétköznap problémáival Egyszerűen nem tudja milyen a hétköznapi élet. A jogi egyetemen kívül (jogászként soha nem dolgozott) nincs semmilyen szakirányú képesítése.

Szóval nulla gyakorlati élet, zéró nehézség, nulla gazdálkodás, szinte semmi közgazdasági, technikai ismeret.

Persze ez önmagában nem jelenti a diktátori jellem kialakulását, hiszen ismerünk olyan diktátorokat is akik komoly harcok nehézségek után váltak diktátorrá.

Az előéletnek csak abban van jelentősége, h milyen típusú diktátor alakul ki az illetőből. Pl., egy Hitler típusú vagy egy Orbán (Kim Dzsongun) típusú. Ugyanis Kim Dzsongun is ahogy Orbán is, szinte az iskolapadból a jólétből került az ország-vezető pozícióba. Ettől nem lett kisebb diktátor, mint harcoló nagyapja csak a stílusa lett más. Az biztos, h a vezetői jellemnek az ölbe hulló hatalom sem tesz jót, ahogy a sok stressz sem.

Ugyanakkor Orbán karaktere, - a magabiztos, gőgős, szájkaratés, begyepesedett makacs, rafinált, begyepesedett paraszt, vajdaszerű pocakos uraság, karaktere – több népréteg számára vonzó, szimpatikus. Főleg a vidéki viszonylag iskolázatlan rétegek számára. Szimpatikus azért is mert maguk közülinek érzik tartják. Én egyébként sokáig azt gondoltam, hogy potrohának növekedése árt a népszerűségének. Aztán rájöttem megint rossz szemszögből közelítettem meg a kérdést. Nem az iskolázatlan vidéki magyar emberek szemszögéből, mert számukra a nagy has egyfajta tekintélyt sugárzó, státuszszimbólum, és még inkább ellepi a hunyorgó agysejtjeiket eme gondolat: de hiszen ez a Viktor olyan, mint mi.

Orbán tulajdonképpen egy szakmában kapott komoly szakmai tapasztalatokat, ismereteket és nem más, mint a hatalommegtartási ismertek. Mondhatjuk úgy alakult a szerencsés élete, karrierje hogy kiváló hatalom-technikai szakember lett. Szerintem ez egy ártalmas tudás, tudomány, olyan mint a hamiskártyások tudása, de kétségkívül egyfajta tudás. És úgy néz ki Orbán ebben a szakmában (hatalommegtartás, kvázi hamiskártyás) tehetséges.

Először is Orbán és manipulátor-csapata rájött arra, h. nem kell az egész népet manipulálni, elég ha 2-3 millió embert a szavazótáborba tartanak és további 2-3 millió a közömbösök (otthon maradók) közé terelnek.

Látszólag a viszonylag bugyuta réteget manipulálják bugyuta propagandával. Ez így van, de mindez nagyon precízen ki volt és van mérve. Ki van számítva: milyen rétegeknek, hogyan milyen bugyutaságokat kell mondani, illetve előttük elhallgatni ahhoz, hogy ezek Fidesz hívők legyenek és maradjanak. Nem muszáj, h teljesen elhiggyék a baromságokat, elég ha azt gondolják, mondják: talán ez nekem a legjobb.

Otrombán, bugyután, de a magyar viszonyoknak megfelelően „ügyesen” eredményesen manipulálnak.

Köztudott pl. az állami média egyoldalú hatékony propagandája, amit egyszerűen csak hazugsággyárnak neveznek. Erre sokan azt mondják: ugyan, manapság szinte senki nem nézi, hallgatja ezt a médiaszektort, annyi mást lehet nézni, hallgatni. Igen csak azt felejtik el, hogy pont a Fidesz hívők nézik, hallgatják az állami médiát. (Nem mondok közszolgálati médiát, mert ez csak elvileg az.) Visszatérve, ez is egy „jó” húzás volt a köz-manipuláció szempontjából. De jó húzás az is hogy a Fidesz-hívők között állandóan, sűrűn közvélemény- kutatják, hogy melyik bugyutaságra hogyan reagálnak. Szinte mindennap hallom, az éppen aktuális bugyutaságról; ház ez akkora baromság h visszafele sül el. Igen az átlagos, értelmes embereknél valóban visszafele sül el. De ez pont az a bugyutaság és pont úgy van tálalva, ahogy a Fidesz hívők végeredményben beveszik, elfogadják. És nemcsak egy konkrét népbutítás folyik, hanem általános is. Ráadásul ki vannak számítva a manipulálható rétegek, és az is, hogy e rétegeket milyen mondatokkal, plakátokkal, milyen intézkedésekkel, pontosan, hogyan lehet hatékonyan birkásítani.

Még sok mindenről lehetne itt beszélni, pl. a falusi Misi bácsi hálózatról, a választási trükkökről, a Kubatov listákról, stb.. A lényeg, h. a Fidesz és kormány manipulációja magas szinten szervezett, és ez Orbán „érdeme”, - ha nem is ő maga, de „kiváló” manipulációs szakemberivel képes a magyarokat a baromság-karámba terelni.

Továbbá Orbán abban is jó, hogy igen hatékonyan jól választja ki a mameluk alvezéreit. Hatalomtechnikai szempontból jó választja ki az embereit, és jól sakkozik velük. Az biztos viszonylag igen kevés embere fordult ellene. Kevés a hűtlen kilógó ember, összetart a banda, ami Orbánt „dicséri”. Nem tudni, hogyan választ, talán a kutyahűséget nézi a szemekben, vagy a megalázkodó gesztusokat, de tény, h. képes a gerinctelen nyalókákat kiválasztani.

És hát azt sem lehet letagadni, mert gyakorlati tény, h alvezérei előtt van tekintélye, tehát rendelkezik a tekintélyesség képességével. Nem a bölcsessége, jósága miatt, de valami, amiatt figyelnek rá az emberek, félnek tőle, és kétségtelen a diktátoroknak eme tulajdonsággal is bírni kell.

De azért nem szeretnék minden bajt Orbán nyakába varrni. Hamis történelmi tanulság kerekedne ki abból, h megállapítást nyerne, miszerint egy ember legyen az Orbán, vagy Hitler, vagy bármely más diktátor, képes egymaga egy országot népet romba dönteni. Szó sincs erről, ehhez nagyon sok ember közreműködése szükséges és nép vagyis az emberek többségének közreműködése (beleegyezése) is szükséges. Mekkora ebben az egészben a szerencse-faktor? Pl. lehetséges, hogyha Hitler maghal az 1. világháborúban, akkor másképp alakul Németország sorsa, létre sem jön a 2. világháború és a világtörténelem is másképp alakul? Én nem gondolnám, mert sok más tényező is egy irányba mutatott. Azt gondolom, akkor egy Göring-szerű alak került volna hatalomra, lehet h egy kicsit szelídebben kevésbé véresen, de akkor is megtörtént volna a 2. világháború. A történelmi események folyója, pontosabban a folyó medrét sok nagy erő (tényező) vájja ki, nem néhány ember. Az a néhány meghatározó ember csak a sok nagy tényező egyike.

Ugyanez a helyzet Orbánnal és a Fidesszel. Ha nem ő, akkor jött volna egy Lázár, egy Rogán féle alak és létrehozott volna egy ehhez hasonló maffia-piripócs átverős diktatúrát. Már azért is, mert sajnos ez van benne a magyar népbe, a megalkuvó értelmiségbe, fiatal karrierista rétegbe. És persze a sok nagy tényező egyike, vagy akár több is a nemzetközi helyzetből ered. Tehát, ha például, Orbán focista marad, akkor is létrejött volna egy magyar hanyatlás. Kicsit rövidebb ideig tartana, talán kisebb lenne a lecsúszásunk, de a tényezők szerint a magyaroknak Európa aljára kell csúszni.

De térjünk rá a címbe szereplő „diktatúra csapdákra”

A lényeg, hogy van egy viszonylag okos, de mégis átlagos, saját elgondolásaihoz ragaszkodó ember, aki szinte egyszemélyes döntéshozási helyzetbe kerül az ország fontosabb ügyeit tekintve. Ez az ország, valamint a jövő szempontjából egy biztos buktahelyzet, csapdahelyzet. Egyfelől jön a torzulás, miszerint a hatalommegtartás lesz az elsődleges. Másfelől ezeket a saját mániákat, saját felfogásokat, saját hiányosságokat, nem tudja levetkőzni, még egy normális ember sem, nemhogy egy Orbán féle alak.

Ha már történelmi tapasztalat, az Orbán-Fidesz féle történet nagyon pontosan, szépen példázza, h, a diktatórikus kormányzás, miért rossz. Kezdve a nép társadalmi elbutulásától, folytatva demokrácia csökkenésével, a gazdaság visszaesésével, a nemzetközi (régiós) lemaradással, egészen Magyarország és a magyar nép nemzetközi státuszának és megítélésnek romlásáig. Egyszerűbben Orbán-Fidesz uralkodásának a közepén a magyarok viszonylag rabságban élnek, viszonylag nyomorognak, viszonylag megvetik őket a világban, ráadásul ezzel a többség nincs is tisztában. Legalábbis nem látja veszélyt, a romlást teljes nagyságában, nem jut el addig, h. ezt a vezetést le kell váltani.

Ha megnézzük milyen stratégiai és taktikai hibák során jutott Magyarország eddig, akkor csak meg kell nézni Orbán jellemének hibáit, téves felfogásait. Pl. azt, hogy a gőgös torz felfogásai „nehogy már nekem, nekünk parancsolgassak” milyen EU-s konfliktusokhoz, és szankciókhoz vezettek.

Vagy a „nehogy máshoz hasonlítsunk, én, mi mindent jobban tudunk” felfogás milyen elkésett, elhibázott intézkedéseket jelentett. Vagy „aki nekem szolgál, bókol, az mindent megkap, annak mindent szabad, aki kritizál, azt kinyírom” torz felfogásból milyen tehetségtelen gazemberek kerültek pozícióba, gazdagodtak meg, és hány tehetséges becsületes került a süllyesztőbe. De ez a torz felfogás is „a munkaalapú gazdaság orbáni lényege, az innováció csak elhangolható körülmény) óriási gazdasági károkat okozott.

Vagy itt van ez a másik torz felfogás „pénzt bármikor lehet csinálni, az sem baj, ha rángatjuk a pénzügyeket és spekulálunk, csak építsünk nagy épületeket, stadionokat” ez szintén padlóra tette a magyar gazdaságot. De a leginkább eme ártalmas felfogás „nyugati dekadens, liberális társadalmak hanyatlanak, a keleti diktatúrákban van a potencia, a demokrácia amúgy is utálatos”, felfogás vezérelte Orbáni politika sokat ártott Magyarország nemzetközi státuszának. Úgy is mondhatjuk Orbán megvalósuló hüleségei és féligazságai padlóra tették Magyarországot.

Ez volt a fő baj, de a gyakorlati Fidesz kormányzás során tapasztalhattuk a diktatúra másik két baját is. Az egyik az alkalmatlan alrendszerek megoldások intézkedések sora keserítette az életet, mely intézkedéseket a hűséges, de amúgy meglehetősen ostoba fidesznyik középvezetők találtak ki. Nemcsak az ostobaságuk volt a probléma, hanem az is, hogy, nem a népnek való, hanem a feletteseiknek való megfelelés vezérelte őket. A másik baj, h. elvileg lettek volna, helyes logikus intézkedések (pl. kezdetben a közmunka kiterjesztése), csak ezeket is annyira centralizáltan, mereven, az érintettek és a független szakemberek bevonása nélkül alkalmazták, h ezen intézkedések is befuccsoltak.

A direkt lopás kára ezekhez az irányítási hibák kárához képest, szinte semmi.

A diktatúra fő baja, h. a diktátor (néhány ember) baromságai megvalósulhatnak, és tönkre tehetik az országot, nemzetet, népet. Az igazi demokrácia legfőbb előnye hogy a diktátor (néhány ember) baromságai nem valósulhatnak meg.

Mivel ez a befejező-kiegészítő rész, ki kell térnem a rendszerváltás utáni hibákra, és Gy. korszakra.

 

A múlt néhány omladozó, de nyakunkon maradt téglája

Az alapvető összehasonlítás csakis a régiós összehasonlítás a rendszerváltó országokkal való összehasonlítás lehet. De nyilván azt is számításba kell venni, h. Magyarország a Kádár rendszerben volt eme országok között összességében a legfejlettebb. Tehát a viszonylagosságot figyelembe kell venni. Azért is tévútra vihet a viszonyítás nélküli elemzés, mert belevisz az összemosás hibájába. Vagyis könnyen kijelenthetjük: á Magyarország mindig is a tolvaj, tehetségtelen vezetők országa volt, ezek már évtizedes, évszázados bajok. Egyik kutya másik eb.

Ez a fajta összemosás nem visz sehová, nagyjából ezt üzeni: nincs mit tenni, nyugodjunk bele. Persze az embert sokszor elkapja a reménytelenség érzése, de mégsem szabad ebbe a „nincs mit tenni, nyugodjunk bele” érzésbe beleragadni.

Már azért sem, mert a rossz oldal, akik akarva-akaratlanul tovább rontanák a pl. Magyarország állapotát.

Ők kitartóan folytatják a lassú, de következetes tönkretevő tevékenységük. Tehát viszonyítva kell elemezni, értékelni. Meg kell állapítani, hogy azok kevésbé voltak rosszak, egyébként pedig olyan és amolyan hibákat követtek el, - a mostaniak pedig két fokkal rosszabbak és ilyen és emilyen hibákat követnek el. Nem mindegy, hogy a rossz, mennyire rossz, nem mindegy, hogy valaki náthás, vagy rákos. Az is gyakori azonban, hogy a megjelenő, választható kettő vagy több rossz szinte egyformán rossz. Szinte, de ezért nem teljesen.

Van azonban „a legkevésbé rossz kiválasztásnak” elve. Ami azt jelenti, hogy az átgondolt választások során az új kiválasztott vezetés, ha nem is sokkal, de egy fokkal jobb lesz, mint a régi, és így mégis történik valamilyen fejlődés.

Ez szerintem jó elv és több országban pl. a rendszerváltó országokban be is jött, kivéve Magyarországot és Bulgáriát.

Mivel, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Horvátország, Románia összességében előre lépdelt, Magyarország pedig lemaradt, főleg ha a kedvező indulási pozíciót is figyelembe vesszük. És ennek a lemaradásnak a nagyobb részét az Orbán-Fidesz rezsim alatt szenvedtük el.

Az is jó kérdés h. más országokban miért jött be a „kevésbé rosszat választva való előrehaladás” és Magyarországon miért nem? Nálunk, miért az ellenkezője történt, vagyis a látszólag kevésbé rosszakról kiderült, h. ők a legrosszabbak? Kiderült, h. ők voltak a rosszabbak, így a lassú fejlődés helyett, lassú hanyatlás következett be. És hogy miért tudott ez létre jönni?

Két dolog kellett hozzá egy felületes átgondolatlanul választó nép,(magamat is beleértve). De még inkább az kellett h. ezek a vezetők, vezetések jól átverték a népet, ráadásul hatalomra jutásuk után nem azt kezdték tenni, amire a nép értelmesebb része számított, és amit ígértek. Ráadásul az utolsó átverő (Orbán-Fidesz), rögtön a hatalomba jutás után (hasonlóan, mint Hitler és bandája) elkezdte átmosni a nép agyát. Tehát megállapíthatjuk: Magyarország kivételes hanyatlásának egyik oka, az a gazember Orbán-Fidesz banda, amelyik egy átlagos vezetésnél sokkal inkább rafináltabb, hatalomvágyóbb, pofátlanabb.

Visszatérve oda, h. nem szabad az összemosás (túlzott általánosítás) hibájába esni, mert az nem vezet sehová.

A lényeget egy hasonlattal tudom megvilágítani: Adva van egy nem nagyon súlyos beteg (magyar nemzet) akit egymás után több orvos is kezel (rendszerváltás utáni kormányok). de a beteg állapota inkább kicsit romlik mintsem javul, mert ezek az orvosok gyenge-közepes munkát végeznek, ami nem elég a beteg állapotának javítására sőt, az egy kevéssel rosszabbodik, gyengül. Ezeket az orvosokat helyesen le is váltja a beteg. Majd jön az utolsó „doktor” (Orbán-Fidesz rezsim) aki egyértelműen félrekezel, és a beteg súlyos állapotba kerül. A súlyos állapotának egyik tünete, h. a beteg ennek ellenére ragaszkodik a sarlatán orvosához. Pontosabban már annyira beteg, h. ellenkezni sem tud.

Ebben a szituba, nyilvánvaló összemosást felelősség elkenést követünk el, ha az Orbán-Fidesz éra előtti vezetések hibáit felnagyítjuk.

Ezzel együtt én mégis beszélek ezekről a hibákról, tévelygésekről, de csak röviden lényegesítve.

Tulajdonképpen a rendszerváltás utáni kor egyik alapvető hibája a neoliberalizmus túlzott térhódítása volt Magyarországon. Akkoriban a Fidesz is neoliberális politikát folytatott, a szocialisták is, sőt még az un, konzervatívok is. Ne felejtsük el, hogy Magyarországon volt az egyik legkíméletlenebb legkevésbé demokratikus privatizáció. Később pedig a Gy. kormány is neoliberális politikát folyatatott. Ez a neoliberalizmus valóban egy zavaros, téves eszmetákolmány. Mindenre van nagyon hangzatos frázisa, látszólag demokratikus, szociálisan érzékeny, népbarát, de valójában egyik sem. A neoliberalizmus valójában a piacgazdaság és a nagy különbségek politikája, valamint a szociális érzéketlenség és a közvetlen demokrácia elvetésének politikája. És már a Fidesz előtt is volt korrupció, volt manipuláció, és az egészségügy, oktatás elhanyagolása is létezett, sőt nagytőke talpnyalás is virult. Tulajdonképpen a Fidesz ugyanezt a politikát folytatta, csak mindent beszorzott hárommal, de átcsomagolta, más propagandát tett mellé. Cselesen szapulni kezdte azt a neoliberalizmust, ami tripla erővel folytatott. De azért belekevert egy kis kommunista rendszert is, amit szintén szidalmazni kezdett. Főleg az amúgy is gyenge demokráciát kezdte szélsebesen lebontani. Ötöd akkora demokrácia szintet hozott létre, mint ami korábban volt. Tulajdonképpen ez már nem is demokráciaszint, inkább diktatúra szint. A hazudozást, manipulációt, (pl. a közmédia teljes bekebelezése), a korrupciót nem háromszorosára, de tízszeresére növelte. A többit, (szociális érzéketlenséget, közegészségügy, közoktatás elhanyagolását, nagytőke-nyalást, KKV szektor elhanyagolását, a környezetvédelem elhanyagolását, az innováció elhanyagolását) pedig kb. a háromszorosára. Csak mindezt átcsomagolta és mellé tette, az ellenségkép-kártyát, a nacionalizmus-kártyát, a vallás-kártyát. Magához terelte a szélső jobbot, a naiv konzervatívokat, általában az iskolázatlanokat, az ügyeskedőket, sőt még a cigányságot is. Mondjuk ki, a cigányság, Orbánt a saját vezérének tekinti.

Az viszont egy külön tanulmányt érdemelne, h. ezeket az egymást ütő, rétegeket, téglákat mi ragasztja össze. Tulajdonképpen nem ragadnak össze, csak jól elvannak egymás mellett. Pontosabban az „összetartó erő” h mindegyiknek szimpatikus ez a maffia-piripócs, neoliberális-kommunista diktatúraszerűség, és számukra szimpatikus annak a vezetője, ez a pocakos lókupec-stílusú, lukat hasba beszélő alak.

Az egyetlen összetartó erő maga Orbán és talán még a társadalmi intelligencia hiánya.

Visszatérve, tehát az Orbán-Fidesz előtti, de a rendszerváltás utáni vezetések lényegében ugyanazokat a hibákat követték el, mint Orbán–Fidesz, csak kisebb mértékben. Viszont ezeknek a vezetéseknek nem bocsátott meg a nép, ezekért a hibákért leváltotta őket. Az Orbán-Fidesz banda ugyanazon hibák háromszorosát, ötszörösét, tízszeresét követi el, mégis mindig újra választják. Hát ilyen ereje van a propagandának, a manipulációnak.

Tehát ismétlem azoknak akik „minden vezetés egyformán hitvány banda” gondolattól nem tudnak szabadulni: a vezetések nem egyformán hitványak, és ha nem különböztetjük meg őket, ekkor fejlődés helyett hanyatlás lesz.

 

Orbanisztán kialakulásának fázisai és elnevezések

Bejöttek a jóslataim, de ez az a dicsőség, amiről szívesen lemondana az ember, mert a rossz jóslatának beigazolódása nem túl kellemes.

Minden jel szerint az előző, eléggé nyomasztó írásom többnyire lényegében igaz.

Tulajdonképpen nemcsak dicsérni jöttem magam, de az előző írásom azért kiegészítésre pontosításra szorul.

Abban népbetegségről, mélylélektani okokról, motivációkról, a nép lélektani betegségéről írtam ezeket a kifejezéseket használtam, de nem adtam pontosabb nevet ennek a betegségnek.

Most itt pótolnám. Először egy hosszabb elnevezést fogalmazok meg, aztán megpróbálom lerövidíteni.

Az első név, mert kettő is van:

A szabadságszerető nép átállítása manipulációval diktatúra elfogadó néppé. Rövidebben: Manipuláció miatti diktatúra-elfogadás (MMD)

A másik: Kifordított lelkületű nép kifordított szemlélete viselkedése. Rövidebben: Kifordított nép-szemlélet, nép-viselkedés. Még rövidebben (mivel a szemléletből következi a viselkedés): Kifordított nép-szemlélet.(KN)

Ugyanez hosszabban: a „kifordított” szó utal arra, hogy itt valami kórós beteges dologról van szó. Arra is utal, hogy ez egy szándékos tudatos „készítmény” nem csak úgy magától jött létre. Arra nem utal, h. ezt elsősorban manipulációval érték el, de ezt most itt elmondom. Akár ez is lehetne a neve: Manipuláció általi kifordított népszemlélet (MÁKN)

Az előző írásomban taglaltam, hogy a nép lelki betegsége miatt a nép nem reagál a vezetés (elnyomó uralkodók) szemétségire, hibáira. Ezt is egy kicsit korrigálnom kell: vagy nem reagál, vagy fordítva reagál; minél több az uralkodói hiba, szemétkedés, elnyomás, pofátlanság, annál erősebb az alattvalói kötödés.

Sajnos erre sincs megfelelő szó, mert a „felnézés, tisztelet imádat” szavak nem pontosan fedik a többség érzéseit. De a „félelem” sem. Ez egyfajta keverékérzés, van benne, felnézés, utálkozó-félelem, az erő elismerése, és beletörődés is. Én a „kötödés” kifejezést használom.

Visszatérve ez egy kifordított állapot viselkedés: az elnyomás, pofátlanság, stb. nem az ellenkezést növeli, hanem a kötödést.

Csak megjegyzem, ez azért nem a Stockholm szindróma, mert ott a fogva-tartó „jótetteit” ítélik meg túlzottan hálálkodva. Ellenben a magyar nép az Orbán-Fidesz banda rossz tetteit ítéli meg fordítottan, hálálkodva.

 

Jelenleg már ott tartunk, h. a nép észre sem veszi, helyzetének romlását, sőt nem ritkán fordítva értékeli. Valójában a helyzet ennél rosszabb, látható, érezhető a hanyatlás, a visszafele lépdelés, méghozzá minden területen.

Az ország egyre inkább tönkremegy. A szélesebben vett életszínvonal egyre inkább csökken. A nép mentális, értelmi és főleg társadalmi intelligenciája szintje folyamatosan csökken. Az Orbán-Fidesz ország-rohasztó vezetése egyre népszerűbb lesz, ráadásul ők is egyre magabiztosabbak lesznek.

A kövér diktátor egyre magabiztosabban süllyed saját világába, és a hívei egyre inkább imádják. Tulajdonképpen a kövér diktátor világa egy féligazságokra (inkább negyed-igazságokról van szó) épülő, de egészében, összességében hamis világ. Ö a saját negyed-igazságaiban szentül hisz, és ennek megfelelően olyan meggyőzően adja elő, hogy összességében ostoba hívei el is hiszik. Elhiszik, mert a nagyvezér adja elő meggyőzően, másrészt nekik is elég a negyed igazság, ahhoz hogy azt gondolják; mindent tudnak.

Visszatérve tehát az ördög bábja Orbán-világész állapota is romlik, de sajnos diktátori készsége nem romlik.

Azt mondhatjuk, ennyire szomorú helyzet ritkán adódik, mondjuk a náci Németországban. De ott azért Hitler azért lassan megtört. A mi kis kövér diktátorunk, fonák jellem, mazochista p.cs, a borzalmak bomlott agyában átfordulnak tündérország szépségeire, és csak dagad-dagad és egyre magabiztosabbá válik.

 

A kifordított népszemlélet

Agylágyító, észsorvasztó, szétverni való téglák.

 

Nézzünk néhány folyamatot, amely a magyar nép betegségét pontosabban a „kifordított népszemléletet” igazolja

Az előző írásban többek között felsoroltam a választásokat, pontosabban h. magyar nép hétszer, négyévente leváltotta az alkalmatlan vezetést, majd jött a Fidesz-Orbán korszak és a duplán pofátlan, hibát hibára halmozó vezetést már negyedik esetben újra választja.

Persze az is egyfajta bizonyíték hogy állandóan szembe megyünk az EU-val, vagyis ez ama eset, mikor mindenki szembejön az autópályán.

Itt és most azonban a következő folyamatot vázolom.

Nos a Fidesz-Orbán megnyerte a 2010-s választást, ez még rendben van. Már az első négy évben elkezdte a pofátlan hazudozásait, a hibás intézkedéseit, az autokrácia kiépítését. De a 2014-s választást mégis megnyerte. A következő négy évben rátett egy lapáttal, még több pofátlanság kiépítette a NER korrupciós maffia rendszerét, sok-sok agyament intézkedés törvény. De ekkor már a magyar nép már beteg volt, nem teljesen, de részben. Így az alkalmatlan elnyomók 2018-ban újra győztek. A negatív sorozat azonban folytatódott. Nézzük mi történt 2019-2020-2021, illetve 2022 elején. A világ egyik vagy talán legrosszabb járványkezelése történt, pofátlan, csalások korrupciók történtek,mondhatjuk a halottak betegek könnyein gazdagodtak meg a Fidesz csalók.. A világ egyik legrosszabb halálozási aránya jött létre. Erkölcsi botrányok. Magyarországot lehagyják a versenytársai pl. a visegrádi országok. (Az önkormányzati választások megmozdul valami. Ráadásul az ellenzék, ha nem is hiba nélkül, de összefog, minden körzetbe közös egy jelölt indul.) Na de a Fidesz Orbán oldalon tovább folytatódnak a hibák aljaskodások. Összeomlik a Keleti nyitás politikája, ennek ellenére a kormány ragaszkodik ehhez az elcseszett politikájához, az előnytelen beruházásokhoz. Az EU egyre jobban megveti és szankcionálja a magyar kormányt, de ezzel együtt Magyarországot. Először néppárt rúgta ki, azután egyre inkább kirekesztett státuszba került, oly annyira h mindenki megkapta az EU-s pénzeket kivéve Magyarország, megjegyzem jogosan.

A kormány az elbaltázott gazdaságpolitikájára és pénzügyi politikájára is rátett egy lapáttal, infláció-gerjesztő pénzügyi politikát folytatott. Az infláció és forintromlás már a választás előtt elkezdődött. A választási kampány soha nem volt ennyire aljas bugyuta hazugságokra épített.

Ennek ellenére a Fidesz-Orbán rezsim soha nem látott arányban győzött. Ez mit jelez?

Természetesen a kifordított népszemlélet betegségét.

Kifordított népszemlélet nagyon egyszerűen: Minél rosszabb, minél nagyobb a vezetés szemétkedése, bűnlajstroma, annál nagyobb a népszerűsége.

De menjünk tovább az sokak által imádott kormány Fidesz-Orbán rezsim folytatja a gödörbe botorkálását. A forintromlás az infláció komoly szintet ért el. A Kormány egy sereg propaganda „sziklájáról” (rezsi csökkentés, kiderült, hogy hazugság. egy sereg megszorítást kénytelen hozni, de azt is rosszul logikátlanul teszi. A nyomorgók éhezők éhező gyerekek száma duplájára nő. Persze önkritika nulla.

Pont az értékes ágazatokat rohasztják le, egészségügy, oktatás, környezetvédelem, innováció, demokrácia.

A közügyekhez értő és azért felelős állampolgárokat nevelő oktatásnak (általános iskola, középiskola, felső iskola) minden problémasorban és minden fontos feladatsorban benne kell lenni. Jelenleg nincs ilyen oktatás, amit az is bizonyít, h a fiatalok döntő többsége alig ért a közügyekhez, és ami ennél is nagyobb baj, nem is érti miért is fontos része ez az életnek, a tudásnak, a gondolkodásnak. Sok fiatalt ismerek, Magyarországon régen nem volt ekkora közéleti közügyi sötétség. A közösségi szellemiség soha nem volt ilyen alacsony a fiatalok körében, ami nyilván az oktatás bűne. Az közoktatás minden tudás, közismeret, köztudati állapot, népvélemény, népviselkedés alapja.

 

Fontos megjegyezni, h. az öntudatos társadalmilag művelt népnek szinte mindenre lenne ellenszere. A hibás, hiányos oktatást a pedagógusok is, de a szülők is otthon kiegészíthetik.

A manipuláció ellenszere, a sokoldalú tájékozódás és az önálló gondolkodás.

A rossz, zsarnoki uralkodás ellenszere, az vezetés leváltása, ill. elzavarása. Általában a legkisebb rossz kiválasztása, támogatása. Szélsőséges esetben az egységes össznépi cselekvés.

Persze ehhez kell egy öntudatos, társadalmilag művelt nép, és ez itt a bökkenő.

 

 

Ami viszont nagy baj, h a társadalomtudományok, (szociológia, politológia, stb.) nem ismerik ezt a betegséget, a kifordított népszemlélet betegséget, vagy bagatellizálják, mindkettő probléma.

Pontosabban, ezt a nép-lélektani betegséget ezt a nép-pszichózist sem ismerik, a társadalom-pszichológia tudomány szörnyen alacsony szinten pislákol.

Vagyis a nép a saját betegségét nem ismeri. Szenved benne, valamit érez, de nem tudja hogy pontosan miről van szó. Hogy is tudhatná, ha a társadalomtudomány, a társadalompszichológia ilyen gyengén muzsikál.

 

A közömbösség margójára.

Felsorolás; miért nyomasztó az életbevágó hétköznapi politizálás?

 

A közömbösség téglái, undorító, hitvány, lassan döglesztő téglák.

Hétköznapi politizálás:

Sokoldalú alapos tájékozódás után, alapos önálló átgondolás az alábbiakról:

1. A közügyekről, az aktuális társadalmi történésekről.

2. A vezetések, főleg az aktuális vezetések értékelése.

Illetve vélemény a leváltásról, a kisember tennivalójáról.

Közügy az is h. a környéken, kerületben mit lehetne, kellene tenni, de az is, hogy a világ történései milyen irányúak, mit lehet tenni. De az elsődleges szempont, az ország helyzete, a nép helyzete.

3. Alapos tájékozódás: több média, ill. minden oldal, az ellenoldal médiája véleménye is. Minden főbb tájékoztatási irány átgondolása, az aktuális hatalomtájékoztatásnak, ténykedésének is, a vizsgálata, kritizálása.

4. Saját környezet felmérése, ill. saját tapasztalat társadalmi szempontból.

5. Fontos, igaz statisztikai adatok keresése, tanulmányozása. Tényszerű átgondolás és logikai átgondolás. Jelen társadalmi folyamatok elhelyezése történelmi tendenciában. Társadalmi témájú kulturális, szellemi termékek fogyasztása.

 

Miért nyomasztó a politizálás sok ember számára:

 

1. Tudják, érzik, ha jól akarják csinálni, akkor gondolkodást, figyelmet szellemi energiát igénylő dolog.

 

Oldal: Orbanisztán börtönfalának téglái
Birkának néznek? - © 2008 - 2024 - rendszer-vakitfed.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat