Kivaghy, azaz az én utópiáim.

Utópiák és dísztópiák.

 

Nagyjából 30 éves korom óta érdekel a társadalom.  Előtte legyintettem: á ismerem, uncsi, érdektelen, stb. Tulajdonképpen én is az ostoba genyák közé tartoztam, aztán halottam egy mondatot, és elkezdetem gondolkodni. Szerintem azóta is egyre világosodom, ami azt jelenti, h, olyan sötét volt a tudatom szobája, hogy évek, sőt évtizedek kellenek a megvilágosodóshoz. De teljesen soha nem érem el a megvilágosodást. A társadalmon belül is leginkább a manipuláció érdekel. Ez egy elképesztő, hihetetlen szürreális, ledöbbentő  dolog, mármint a manipuláció. Vannak még ilyenek elképesztő dolgok az életben.  Az ember megmagyarázza innen is, onnan is, amonnan is, száz oldalról, de igázásból soha nem érti meg. Engem például, életem során hét rémálom, rémálomszerű esemény, dolog végigkísért, és végigkísértett. És akkor ebben még az öregedés és a halál nincs is benne, ami önmagában is elképesztő, hihetetlen, szürreális, rémálomszerű dolog. Tudják, rámállom szerű, mikor azt gondolja az ember: jó lenne felébredni, és rájönni, h. álmodtam az egészet. De aztán soha nem ébred fel, mert az a valóság. Szóval jó ideje istenigazából csakis a társadalom, a manipuláció valamint a társadalmi jövő érdekel, szerintem az ezeken való gondolkodás, a világ legérdekesebb és egyben leghasznosabb tevékenysége. Azért is kezdtem regényeket írni, h. a társadalmi témát a köz számára érdekesebbé eladhatóbbá tegyem. Nem tudom, hogy sikerült. Én tehát nem vagyok igazi író. Azt tudom, h. könyveim, tartalmilag rendben vannak, de azt nem, h. mint olvasmányok milyenek. Nem is szeretem saját könyveim visszaolvasni, ezért a róluk írt elemezés is hiányos pontatlan, sőt helyenként téves lesz. Régen írtam őket, más nem minden részletre emlékszem.

Miért nem fedem fel magam? Ennek több oka van, de az egyik lényegi: gyáva vagyok. De talán ebben is az átlaghoz hasonlítok.

Mindenesetre van két mondás, amit időnként elő kell vennem, h ne uralkodjon el rajtam a rettegés: - De legalább megpróbáltam.

- A félelemtől is félek, tehát nem félek.

A félelmen kívül vannak más okaim is.

De elég volt az ön-ömlengésből térjünk rá a könyvekre.

Miután elkezdett komolyabban érdekelni a téma az írogatás is kezdődött. Első lépcsőben a saját fejembe akartam rendet tenni, tisztázni az alapvetéseket, az alapvető fogalmakat és a többit. Én ezeket az irományokat amolyan középiskolai szintű tanulmányoknak neveztem. Azt hittem a társadalmi átlag műveltség valahol felettem van, én viszont képes vagyok új (felfedezetlen) szemszögből nézni a társadalmat. Mostanában viszont hónapról-hónapra le kell értékelnem az átlag műveltség szintjét. Egyrészt valóban süllyed, az Orbán rezsim „gondoskodik” a romlásról. Másrészt én eleve műveltebbnek tartottam a magyar népet, mint amilyen. Ez az egész süllyedés, az egyik rémálmom.

Elképesztő, hihetetlen, szürreális rémálomszerű folyamat. Éppen tegnap került a „parlament” elé a vármegyék és főispánok kérdése. De szinte mindennap találkozik a józan ember az értelmes ember egy hasonló fejbevágó akármivel. A jelen Magyarországában élő értelmes ember olyasmit érez, mint amit Gulliver a behinek között érzett, vagy amit Óceániában a viszonylag józan főszereplő érzett, vagy amit a náci időkben, pl. 1942-ben egy értelmes ember érzett. Tulajdonképpen egy ilyen társadalom-süllyedési folyamatban, őrületkorban, minden korábbi írás, tanulmány, esszé, regényszerű írás, (gondolat) érvényét veszti, zárójelbe kerül. Szóval az én írásaim is félig-meddig zárójelbe kerültek, és csak reménykedni lehet, h. egyszer kiszabadulnak onnan. Zárójelbe kerül, hiszen a múlt és ezzel a múltból eredő tendencia érvényét veszíti. A nép köztudata, értelme, társadalmi józansága is érvényét veszti. Ezzel együtt továbbra is írogatok pl. ezen könyvemet is megírom, aminek a műfaja szokásomhoz híven alig-megállapítható.  Szóval reménykedjünk, h egyszer visszatérünk a normális világ határai közé, melyekben persze vannak hüleségek, csak nem ilyen mindent elmosó áradatba, mint most. Mondhatjuk, jelenlegi években hüleség-árvíz van.

Van azonban egy másik probléma is: a szépírás, a regényírás a költészet kultúrája belátható időn belül elsatnyul.  Ugyanis a film, különösen a tévével, pc-vel, egyéb képernyővel ötvözve, kiszorítja az írt, olvasott szöveget. Az embereknek egyszerűen lassan fokozatosan elsorvad azon képessége, h. írt szöveget szeressenek olvasni, elképzeljék, saját kis filmet alkossanak a képzeletükbe. Sőt, lassan a szöveg-értelmezés képessége is eltűnik.

Úgyhogy aki manapság népszerű olvasott esszéket tanulmányokat akar írni, úgy mint én,  az szinte lehetetlen feladatra vállalkozik.

A világirodalom tele van csodálatos íróval, én a lábuk nyomába sem léphetek, csakhogy a mai fiatalok ezeket a csodálatos írókat sem olvassák. Pontosabban fokozatosan, de azért érzékelhetően éppen napjainkban válnak hideg, olvasatlan, könyvekbe zárt szövegekké a csodálatos írások. Már nem a lelkekbe élnek. Ezért próbálkozom, néhány írótársammal valami olyan szöveget, olyan stílust kitalálni, melyet minden otrombaság, gyengeség, fércművesség ellenére még a mai olvasók is képesek megérteni. Úgyhogy nyugodtan lehet pocskondiázni, hol van ez pl. Móricztól (sehol), viszont Móriczot is egyre kevesebben olvasnak.

Közeledjünk azonban a konkrét könyvhöz.

Egyetlen utópia-dísztópia sem, ez sem kerülheti el a félre- értelmezés csapdáját. Azt a félreértelmezést, hogy amolyan elégedett irodalmárok próbálkoznak elemezni, jobb esetben, rosszabb esetben kalandregény-szerkesztők (Pangloss mesterek),  akiknek minden valószínűtlen, ami érdes, büdös, hazug, pontatlan. Pedig az élet a társadalom érdes, büdös, hazug, pontatlan. 

Eleinte csak tanulmányokat írtam aztán néha becsúszott egy-egy utópisztikus regényszerű írás is. Mint mondtam azért, h. az általam fontosnak érdekesnek tartott társadalom, jövő, ehhez hasonló néhány téma,  bizonyos emberek számára érthetőbb, érdekesebb legyen. Bizonyos emberek, akik a csupasz unalmas tanulmányokat nem, de ezeket, a talán egy fokkal érdekesebb írásokat, talán elolvassák.

Tulajdonképpen már az első könyvem „A manipuláció tudománya” is utópia, mert egy jövőbeli tankönyvet próbál megírni.  Na itt jön elő a saját írásaimmal szembeni fóbiám.

Ezért átváltok, úgy írok magamról, mint egy idegen íróról.

Kivaghy ezt a könyvet a 2002-2003  után írta egyrészt reagálva a kínai SARS vírusos tüdőgyulladás körüli cirkuszra, manipulációra, másrészt reagálva a 2003-s iraki háború körüli manipulációra.

Nem akarom magam, azaz Kivaghyt dicsérni, de már akkor felvázolta, hogy elkezdődött a manipuláció új korszaka, aminek a bonyolult eszközrendszerében komoly szerepe van, lesz a járvánnyal való riogatás. És lám pontról-pontra szóról-szóra bejött, jött a többi járvány, többek között 2019-2021 Covid 19 sok-sok felpumpálással még több hazugsággal ferdítéssel, manipulációval.

Dicsekvés nélkül kijelenthető, a 2003 táján a manipulációról, annak terjedéséről, természetessé válásról, könyvet írni, előrelátó gondolat, népiesen szólva: nem semmi.  Sajnos a valóságos hazugságáradat, a szerkesztett manipuláció, a hiszékenység, túltett, túltesz minden elképzelhető negatív fikción.

De most már térjünk rá az egyértelmű regény-disztópiára, a „Hatalom és fikció” c. regényre.

 

Hatalom és fikció

(Bemutatása-elemzése, keresd a könyvesboltokban.)

Én eredetileg „A szék új világa” címet adtam, végül is a kiadó javasolt cím maradt meg.

Ez a dísztópia természetesen a kedvenc könyveimre alapul azok folytatása, kiegészítése, de új elemekkel bővítve. Úgy olvasom, h 2014 a kiadás éve, én korábbra emlékszem, maga a kézirat (gépirat) már az 2008-s években kész volt.

Több könyv, film adja az alapját. Egyrészt itt van a Mátrix c. film, a maga virtuális-világ, manipulált-világ témával. De már a film elemzése közben is jeleztem, fölösleges közös mátrix virtuális világot programilag felépíteni, hiszen az egyénekre szerkesztett virtuális világ sokkal egyszerűbb és hatásosabb. Másrészt a mátrix c. filmnél sokkal egyszerűbb, a jelen realitásához közelebb álló világot szerettem volna vázolni. Tulajdonképpen ez a regény olyan utópia, olyan világ, amely tíz-húsz éven belül bármikor létrejöhet. Már a jelenlegi technikával is létrehozható. Az idő, 10-20 év inkább azért szükséges hogy létrejöjjenek a könyvben vázolt társadalmi viszonyok. Harmadrészt, már a 2010-s években erősen hiányoltam, h. nem születnek olyan írások, melyek az internet-függőségről szólnak. Pontosabban inkább képernyő-függőségről, bámulás-függőségről, nyomkodás-függőségről, választék-függőségről beszélhetünk.  Nem kell ahhoz mátrix program, h az emberek belemerüljenek a maguk kis virtuális valóságukba. A való világ helyett egész nap az okos telefonjuk, pc-jük, stb., világába süllyedve élnek. A valóságos tevékenységek (munka, közös étkezés, beszélgetés, közös játék, sport, stb.) másodlagossá, mellékessé válnak, az emberek alig várják, h. bemeneküljenek a saját kis virtuális világukba. Ez már a színtiszta virtuális, manipulált valóság. Csak valahogy le kell írni.

Mindezekből jött az ötlet, mi van, ha ezt az egészet továbbfejlesztjük. Kifejlesztik és árusítják a széket, mely egy tökéletes térhatású filmet sugároz, úgy hogy a másik öt érzékszervet (hallás, szaglás, ízlelés, tapintás, mozgásérzékelés) is a filmhez illeszkedően stimulálja. A szék tehát egy komplett technikai egység, video sisakkal, végtag-mozdítókkal, speciális bőringerlő ruhával, szaggenerátorral és minden egyébbel.  Sőt a programot is lehet fejleszteni, hiszen speciálisan az egyén igényének ízlésének megfelelő filmet (videót, stb.) lehet készíteni. Akár át lehet variálni egy saját készítésű házi videót. De úgy is az egyénre lehet variálni, bizonyos játékokban ez már működik, hogy a filmbeli én nézőpontja olyan, mint a valóságos. A főszereplő, ill. a főszereplő szeme áll a középpontban, a virtuális én úgy látja a világot, ahogy az ember a valóságban is látja.  Sőt a szék „tartozéka” egyfajta, a hatást elősegítő,  specko drog tabletta, amit a székhasználat előtt be kell venni.

Az  ötlet magától értetődő, ezért Kivaghy író (ez én vagyok) a technika leírását nem célként kezelte, hanem  eszközként.  Ahogy a komolyabb utópia-dísztópia szerzők Kivaghy is társadalmi témájú, társadalomelemző könyvet akart írni.

A főszereplő egy lepukkant lakótelepi lakásban él, csakis a széke bűvöletében, szinte nyomorog, kivéve a székben töltött szépnek és boldognak tűnő órákat. Ezek a virtuális valóság órái, azonban a főszereplő számára kifordul a világ, a virtuális valóság, lesz a valóság, és nyomorúságos valóság egyféle rossz álomnak tűnik.De nemcsak ő él így, hanem a társadalom döntő többsége. Az uralkodó elenyésző kisebbség, az elitek, külön elkerített luxus-telepeken élnek. A főszereplő elhatározza, h. naplót ír és valahogy kitör ebből a virtuális világból, e napló alkotja magát a könyvet.

Visszatérve a társadalmi viszonyokra. Mivel a döntő többségnek csak egy igénye van, a szék fennmaradása és fejlődése, ezért minden más szükséglet (étkezés, szép otthon, utazás, vagyontárgyak, egészség, tudás, igazságosság, közbiztonság, stb.) elsorvad. A gazdaság nagyobb része is székgyártással, székfilm-gyártással, ezek forgalmazásával karbantartásával foglalkozik.

A gazdaság másik jelentősebb része pedig az eliteknek dolgozik, mint szolga, vagy az eliteknek kézzel gyárt tárgyakat készít. Az emberek élete tehát rendkívül hideg szürke, banális: reggel elmennek a gazdagoknak dolgozni, szolgálni, vagy valamilyen kézi terméket gyártó üzembe, illetve a székgyártó üzemekben. Este mikor hazajönnek, beülnek a székbe és sokszor reggelig ki sem szállnak onnan.  A lakások lepusztultak azonban minden lakásban ott díszelegnek a szuper-technikával ellátott székek. 

Az elitek viszont úgy élnek, mint manapság a dúsgazdag emberek, később kiderül, h ők egyáltalán nem használják a széket szórakozásra. 

Ebben a leegyszerűesített társadalomban nincsenek kisközösségek, nincs komoly oktatás, nincs készpénz, tehát ez is közösségi szempontból kommunisztikus társadalom. De azért rend sincs, az erősebb járókelő belerúghat a gyengébbe, szóval az anarchia ötvöződik a diktatúrával és a manipulációval. Tulajdonképpen a társadalmon fegyelmezésére a széket használják. Az elitek uralkodnak méghozzá a széken keresztül. Az embereket a széken keresztül is figyelik, utcai kamerákkal is, üzemi kamerákkal is, itt is rossz-pontos rendszert alkalmaznak. Aki a társadalomból kiütköző vagy a rendet megbontó cselekvést közlést tesz, az első lépcsőben szék-megvonást kap, Ugyanis az emberek székfüggővé váltak. Azon kevesek, akik pedig javíthatatlanok, a nagy ellenségek egy a széktámlába épített titkos likvidáló injekcióval kerülnek végleges kiiktatásra.

A nagy társadalmon kívül élnek  a bozótlakók a száműzöttek, a csavargók, a csövesek. Szóval a földnek, világnak azért vannak olyan területei, ahová a hatóságok nem tudnak, nem is akarnak eljutni. Itt a vadonban élnek össze-vissza mindenféle csoportokban, telepeken vagy egyenként, azok akik kilógnak, kiszorultak a nagy társadalomból.

A főszereplő egyéni sztorija tehát egy változási szándékkal, (valahogy megszabadul a szék-függőségtől),  és naplóírással kezdődik.  Aztán persze megjelenik a szerelmi szál. A szerelem, az erotika mindig, mindenhol ott van, egyébként nagyon helyesen.

A főszereplőt, aki eddig kézzel varrt ruhákat készített az eliteknek felveszik az elitek egyik luxus parkjában, szolgálónak. Méghozzá a nagy G főnök és fiának a személyes szolgálatába. Ugyanitt szolgál a szerelme. Azonban a luxus lakóparkban különböző fura dolgok történnek. Kiderül h G főnök a főszereplővel szoros rokonságban van. A komolyabb konfliktus viszont abból alakul ki, h. G főnök fiának megtetszik a főszereplő szerelme.  A főszereplőből sok egyéb ok miatt is, kiiktatásra kijelölt „szolga” lesz. A főszereplő mindezt megtudva, (kihallgatva) elkerüli a méreg injekciót, de menekülnie kell. Egyike lesz azoknak a csavargóknak (csöveseknek) akik kénytelenek a társadalmon kívül élni, a kénytelenek az elhagyatott, civilizálatlan területen élni.  A regény második része tulajdonképpen arról szól, h a társadalmon kívül élők sem tudnak elfogadható társadalmat létrehozni. A főszereplő több közösséget is megtapasztal, egyiket elmondás alapján, másikat közvetlenül, de sehol sem lát, tapasztal boldog társadalmat.

A könyv másik mondanivalója, h. az ember képeteken jó, boldog, vagy egyáltalán elfogadható társadalmat létrehozni. Elsősorban a miatt mert az emberek egy része, uralkodni akar, felsőbbrendűnek gondolja magát és e szándékával tetteivel eltorzítja a közösség életét, igazságtalan hierarchia alakul ki.

Ez a probléma, konfliktus minden közösségben előbb-utóbb, erősebben-gyengébben kialakul.

A főszereplő például bekerül egy hippi közösségbe, melyben szintén hasonló (igazságtalan hierarchia) folyamat jön létre.

A másik felvetett probléma, h. az ember legfeljebb időszakosan tud elégedett boldog lenni, tehát a boldogság eleve egy  lehetetlen cél. Ugyanakkor ezt a problémát már másképp látom. Persze folyamatos a boldogság nincs, de már az is boldogságnak nevezhető, ha több időt tölt valaki örömben, mint boldogtalanságban (keserűségben, félelemben, stb.). Másfelől bizonyos tervezett, ésszerű elégedetlenség inkább hasznos, mintsem káros. Hiszen az ésszerű, tervezett elégedetlenség sarkallja helyes tettekre az embert, amely helyes tettek még több boldogságot hozhatnak. Ami probléma, az a tervezetlen ésszerűtlen csapkodó, sértődős, elégedetlenség.  Ez valóban egy örök boldogtalanságot okozhat.

A könyv egyik alap felvetése, egyben alapvető társadalmi kérdés: képes e, az ember, emberiség egyszer majd, belátható időn belül, jó boldog társadalmat életet kialakítani? A kérdést ez a könyv sem válaszolja meg, azonban a kérdésen való gondolkodás sem haszontalan.

A regény vége rejtélyes és nem heppi end. A könyv végén az olvasóban kialakulhat azon sejtés, h. a társadalmon kívüliek, a vadonlakok sem teljesen szabadok. Sejthető h. az elitek a társadalmon kívülieket, a csavargókat, egyebeket figyelik és az egészségi állapotuk, tudatukat rejtetten befolyásolják.

Ez a könyv is arról szól, arról ötletel, h.  milyen módszerekkel, milyen technikai eszközökkel és milyen társadalmi rendszerben tudja az elit (az uralkodó osztály) a népet kontrol alatt tartani.

Ha a szék maga pontosan nem  is így kerül megvalósításra, az alapmódszer, a virtuális világba, a  valótlan álomvilágba való beszédítést bármikor alkalmazhatják, ha nem vigyázunk, akkor biztosan.

Egyelőre a hagyományos eszközökön (rádió, tv, sajtó, internet,  okos telefon, pc, stb.) keresztüli hazugság-ismétlés, a manipuláció fő iránya. Ez burjánzik, erősödik, de nyilván a manipuláció más eszközöket is keres-talál.

 

Szexföldi utazások (Bemitatása-elemzése)

(Pornográf társadalmi kisregény)

(Szeretkező társadalom)

 

Figyelem az alábbi tartalom felnőtteknek 18 éven felülieknek ajánlott.

 

Nemcsak utópiákat írtam, de minden könyvem a társadalmi témájú.

A demokrácia kézikönyve 21. század című szerintem a legértékesebb könyvem meg is jelent, de természetesen, ilyen „nehéz” témával, nem lett bestseller. Még ha igyekeztem is olvasmányosra írni, a mai világban a csúcsra járatott virtuális izgalom világában egy ilyen téma, egy ilyen könyv a sarokban köt ki.

Valójában Kivaghy (azaz én), elsősorban egy fejlett modern, demokratikus társadalmat szeretett volna megírni, mely az érdekesség, olvasmányosság érdekében erotikus részletekkel is rendelkezik. De túlzásba vittem, most már látom hiba volt a szexet,  az erotikát ennyire fókuszba helyezni. Már azért is hiba volt, mert a 18 éven felüli tartalom miatt meglehetősen korlátozottan jelenhet meg. Egyébként pont a napokban halottam h. milyen ellentmondás, h a 18. születésnap előtt egy nappal még minden tilos, a gyakorlati szextől kezdve a kicsit is erotikus témájú információkig hang szöveg és vizuális tartalomig bezárva, - amíg két nappal később viszont, már mindent szabad.

Az én jó, fejlett, boldogságot adó (tehát utópisztikus) országomban, (nevezzük most, itt Szexföldnek), nemcsak a társadalmi viszonyok vannak rendben, hanem például a nemi élet is sokkal logikusabb, mint a valóságos világunkban. Többek között ezen ellentmondás (18 év alatt semmi, fölötte minden) is mérsékelten jelentkezik. De a kedves olvasó tapasztalhatta, h. az eddig tárgyalt könyvek egyik leágazása éppen a nemi élet, a szexuális élet, amely a kedves írótársaim szerint általában tele van furcsasággal, ellentmondással.  Ebben a könyvben Szexföldön, az író egy jóval logikusabb őszintébb és boldogabb nemi életet, szexuális kultúrát akart bemutatni, - az más kérdés, h. az olvasó számára mi jött ebből le.

De előbb nézzük az említett fejlettebb, demokratikusabb társadalmi rendszert.

Milyen is ez a képzeletbeli magasabb szintű, több jólétet, boldogságot nyújtó társadalom?

Pontosabban, milyen lépésekkel érték el a szexföldiek, h létrejött a magasabb szintű társadalom.

1. Sokkal magasabb társadalmi, demokratikus műveltség. Az oktatás megújítása. A köztájékoztatás megújítása.

2. Értékrendi, világnézeti megújulás.

3. A klímaválság megoldása, elsősorban kevesebb, kiszámított fogyasztással, mértékletességgel. 

4. Hazugságellenes, manipuláció-ellenes általános világforradalom. Nem egyes nézetek propagálása a cél, hanem minden nézet tüzetes vizsgálata, elfogulatlanul csakis az igazság, igazságosság, manipuláció tudomány szempontjából, és lebukás esetén szigorú büntetés. A jelenlegi unott megszokott legyintgetés (hamis volt és akkor mi van) helyett szigorú jogi erkölcsi szankció.

5. Az igazi a közvetlen demokráciára épülő társadalmi politikai rendszer létrehozása. Többek között a nyugati világ háttér-hatalmának megszüntetése.

A demokrácia fegyelmezettségét biztosító törvények, pl.:

A szavazópolgárok hierarchiája. A napirendi szabályok. A gyerekvállalás szabályai.

6. Az összetartozó kisközösségekre oszlás rendszere.

7. A tervszerűen fejlődő szexuális szabadság rendszere.

8. Az egészség, egészségügy, mint az egyik legfontosabb prioritás.

 

Gyakorlatilag, egyszerűen, Szexföldön nemcsak a törvényhozás, a döntéshozás rendszere teljesen más, de többek között az oktatás is. A dolgok, főleg a társadalmi ismeretek lényegét logikáját tanítják. Az iskolából kikerültek értik a világot, tudják h. miről szól a közösségi élet, nem úgy, mint a földi fiatalok. A társadalomtudományos oktatás Szexföldön háromszor színvonalasabb mint a földön. 

A szexföldi emberek meg akarják oldani problémákat, a csalással, hazugsággal való önző érvényesülés ismeretlen a számukra. Nem győzni akarnak, hanem a jól, boldogan élni, és persze versenyeznek is de csak szabályosan.  A fontosabb döntéseket közösen hozzák (gyakran népszavazással) hosszú sokoldalú tájékoztatás és progresszív vita után. Mivel a törvényeket a saját érdekük, ízlésük szerint önmaguk hozzák, ezért azokat tisztelik, önként is betartják. A sérülő kisebbséget is kompenzálják.

A vezetők nem valamiféle felsőbbrendű megmondó emberek, csak jó, de néha tévedő szakemberek, akik a kisebb tévedésükért elnézést kérnek, de ha ez túlmegy egy határon, akkor önként lemondanak. Egyébként is csak gyors operatív kérdésekben lehetséges centralizált döntés. A vezetőket egyébként is évente objektív módon értékelik, pszichikailag is tesztelik, és ha kisebb lélektorzulást tapasztalnak, akkor leváltják őket.

Az állampolgároknak a társadalmi tudás, illetve társadalmi hasznosság alapján többszörös szavazati jog és egyéb kedvezmény jár. Másképpen, a buták, a közömbösök az önzők, a bűnözők szavazata kevesebbet ér és egyéb kedvezményből is kevesebb jár nekik.

A Szexföldiek sokféle kisközösséget hoznak létre, meglehetősen jelentős önrendelkezéssel,  de a legfontosabb a lakóhelyi közösség melyben olyan hasonló gondolkodású hasonló életvitelű emberek élnek, akik jól érzik magukat a közösségükben.

Egyébként a világközösség, a nagy közösség, az állam, a kisebb közösségek és a privát-szféra, magángazdaság nagyjából egyensúlyban van, egyik sincs elnyomva, mindegyiknek megvan a maga szerepe.

A hazugságot, hazudozást csalást rendkívüli módon megvetik, többnyire jogilag is büntetik.

Nem az öncélú fegyelem uralkodik, hanem a demokrácia fegyelme. Ami abból áll, h. többnyire szívesen és önkéntesen részt vesznek a közös döntéshozásban. Többnyire betartják a javasolt napirendet, ami az alábbi:

(A mellékelt képen lesz)

Valamint betartanak olyan ajánlott életrendet, ami például a gyerekvállalással gyerekneveléssel összefügg, például: egy gyereket mindenképp vállalnak. Valamint 30 év alatt vállalnak gyereket, gyerekeket, mert ez az előnyős a gyerek, a szülő és a társadalom számára is. A fogyasztási és a környezetszennyezési szabályokat is betartják.

Többféle törvény gondoskodik h. az élet ne gépiesedjen el.

A szexföldiek ésszerűbbek, logikusabbak, mint a földi emberek, de azért nem annyira kockák, mint a pl. a hinek. Az érzéseiket, érzelmeiket csak részben tudják korlátozni, azonban tudatosan „szakszerűen” csak a rossz, negatív érzelmeiket próbálják korlátozni.

És mindezeket kiegészíti, megkoronázza a szexföldiek szexuális kultúrája, nemi élete. Először is ahogy kedven állatuk, a bonobók  is, a konfliktusok, feszültségek nagyobb részét szexszel szeretkezéssel oldják meg. „Szeretkezz és ne háborúzz”  - elvet a szexföldiek is vallják. De a szexföldiek, mint fejlett tudománnyal és társadalommal rendelkező értelmes lények, a szex minden jótékony hatását, minden testi-lelki egészséget biztosító hatását, kikísérletezték. Egyszerűbben, a szex segítségével gyógyítanak több lelki és számos testi betegséget. És persze már maga az is gyógyító hatás, h. nincs álszenteskedés, álszemérmesség, e téren sincs hazudozás. Ugyanakkor tartalmas szórakozásnak tartják a szexet. A fiatalokat fokozatosan és őszintén oktatják a szexre.

Mindennek az alapja pedig az, h a szexföldiek úgy kezelik a szexet, mint egy természetes egészséges szükséglet. Még pontosabban a szexet olyan természetes dolognak veszik, mint az egészséges étkezést, mely szükséges, mely tápláló, mely jól csinálva egészségnövelő. Ezért a szexföldiek a szexet „szexétkezésnek” nevezik és így is kezelik. Itt nyilván visszaköszön Kazohinia c. könyvben a behinek felfogása a szexről. De amíg ott kifordítva negatívan a hüleséget mutató irányba jött a szex és az étkezés közötti párhuzam, addig itt Kivaghy író (én)  a „szex-étkezést” ésszerűnek ábrázolja.  Ugyanakkor nyilván itt is felmerül, ami a hinek esetében is, valamint a Szép új világ c. könyvben is felmerült, hogy a szex, erotika, szeretkezés elveszíti felemelő, magasztos romantikus oldalát. Elveszti ezt az érzelmi, szerelmi oldalát és puszta „élvezés-technikai hideg tevékenységgé” tompul.

Hát igen, a szexföldieknek ez nem okoz gondot azonban az embereknek igen. Az ember egyelőre,  a jelen oktatás, a jelen társadalmi rendszer mellett még ellenmondásos lény. Egy sereg dolgoz, többek között a nemi életet, a szexuális kultúrát sem tudja egyértelműen, ésszerűen és egyben kellemesen élvezetesen megoldani.

A könyv cselekménye vázlatosan (remélem jól emlékszem):

GuliVeronnak (hölgy Gullivernek) egy űrhajó orvosnőjének, az úrhajó-robbanása közben, egyedül sikerül megmenekülni. Megmenekül és sikerül leszállnia az Erot bolygóra (Szexföldre) egy űrkapszulával. Különböző kalandok után mentorai, barátai lakásában köt ki, akik készségesen kalauzolják az idegen GuliVeront a számára idegen és furcsa országban.  Ez egy klasszikus Gulliver szerkezet. A házigazda pár (élettársak) Na... a férfi és Nu.. a nő, kedvesen kalauzolják Szexföldön GuliVeront. Persze, ami szembetűnő, hogy mindenhol teljesen szabadon kötetlenül, szégyen nélkül szeretkeznek az emberek, úgy mintha csak étkeznének. Otthon is, a házigazda pár, nyíltan (mintha csak ennének) idejének jó részét szeretkezéssel tölti. Jelentős időt töltenek még a képernyő előtt, ahol részt vesznek az éppen aktuális szavazásokban. A jelentős idő nagyobb része a sokoldalú alapos tájékozódás, és a vélemény-nyilvánítás, kisebb idő, maga a szavazás. Természetesen online csalásmentes szavazás.

Egy idő után GuliVeron is részt vesz a szeretkezésekbe. Egyébként pedig sokat „vitatkozik” a házigazdákkal, a viták fókuszában a „a szex magasztos erkölcsi érzelmi dolog, avagy egyszerű élvezetes egészséges élet-szükséglet” kérdés áll. A házigazda pár bemutatja GuliVeronnak, Szexföldön szokásos szórakozásokat, tevékenységeket. Pl. egy szex-terápiás kórházat, pl. egy szex-versenyt, pl. egy szex-éttermet, ill. a különböző szex-klubokat, többek között egy önkielégítő (önétkező) klubot. GuliVeron különösen kiakad, azon h. az idősek is aktívan szex-étkeznek.

Miközben ismerkedik a szexföldi furcsaságokkal, különböző emberekkel találkozik és egy részükkel szex-kapcsolatot is kialakít.

A regény egyik jelentős mellékszála Kivaghy egyik elmélete, mely az érzés-energia mezőről, a lélekmezőről, a másvilági létről és hasonlókról szól. Kivaghy úgy szőtte bele (nem éppen eget rengető ötlettel) eme elméleteket a könyvébe, h. GuliVeron egy szexföldi egyetemre jár, ahol ilyen elméleteket tanul. A lényeg, hogy van egy ilyen (szokatlan fizika-tudomány) aspektusa is a regénynek.

Azért Szexföldőn sem minden zsír, király, itt is van a társadalmon kívüli, lázadó ellenséges réteg. Akik a kalandról, erőszakról uralkodásról soha nem képesek lemondani, számukra a szexföldi édeskés, pötyögő, csöpögő rendezett „jó emberek vagyunk” élet nem alternatíva.  GuliVeront is elkapja egy ilyen társaság, végül is sikerül megmenekülnie. 

A könyv vége is a klasszikus Gulliver irományok befejezése, GuliVeron végül is hazautazik a földre, miután egyre világosabban kitetszik GulliVeron, az ember, nem nagyon képes beleilleszkedni, a fejlettebb társadalom életébe.   De a végkifejlett előtt azért, ahogy az szokott lenni, kiderülnek bizonyos dolgok. A vége-csavar (valójában a szexföldiek emigráló, új életet, új világot kereső, megjavuló földi emberek, stb.), érdekes befejező fordulat.  

De ismételten elismerem a tévedésem, nem lett volna szabad a társadalmi utópiából, pornó könyvet csinálni.  Ezzel elvettem a komolyságát. Ama kedves olvasó, aki a pornó részletek helyett a társadalomról szóló részletekre koncentrál,  ő egy jó kis utópiát olvashat.

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Kivaghy utópiái
Birkának néznek? - © 2008 - 2024 - rendszer-vakitfed.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat