Össze-vissza gondolatok a magyar nép betegségéről

1. rész 

Természetesen a 2010-2023 vagy még tovább tartó diktatúra elfogadásról beszélek.

 

Ez is fontos…

A legértelmesebb réteg

- Már elmondta, h. hazájában milyen néprétegek szenvednek a gerinclágyulásos elbutulásba, de értelmes réteg nincs?

- Legértelmesebbek az ellenzéki szavazók.

- Meséljen róluk.

- Az ellenzéki pártok megkérdezték a szavazóikat, h. mit  csináljanak.

- Fogjatok össze, legyenek közös jelöltek – meg is csinálták, előválasztást tartottak, sikeres volt, mindenki éljenzett.

- És?

- Eljött az igazi választás napja. Az összefogott ellenzékre kevesebben szavaztak, mint négy évvel korábban az ellenségeskedő ellenzékre.

- Nyilván a Fidesz azóta megjavult.

- Nem, sőt sokat romlott. A lelkén szárad a világ egyik legrosszabb járványkezelése. Az ország pénzügyi helyzete borzalmas, magas infláció, magas államadósság, a forint soha nem volt ennyire gyenge. A sok éves külpolitikai és külgazdasági irányvonal omlott össze az orosz-ukrán háborúval .  Az EU nagy valószínűséggel, sokkal kevesebb pénzt ad, mint amit adna az ellenzéknek. A korrupció még soha nem volt ekkora.  Minden vonatkozásban nőtt az ország lemaradása. A ….

- Ne folytassa, akkor nyilván az ellenzék követett el valamit.

- Semmit se követett el, viszont rengeteg aljas dedós átlátszó pofátlan hazugságot zúdítottak a nyakukba, - egy értelmes nép esetében ez visszafele sült volna el.

- Szóval azt mondja h. hazájának legértelmesebb rétege, mindennek ellenére passzívabb volt, mint négy évvel ezelőtt.

- Igen.

- Hát akkor őszinte részvétem, sajnálom h. ilyen országba született.

Utóirat: nem tudom, h. mennyi, amúgy értelmes ellenzéki embert tartott otthon ez a gondolat: „Hát ezek az ellenzéki pártok emberek is sok hüleséget mondanak, tesznek, ezek sem teljesen becsületesek, az összefogás is kétséges, amúgy is reménytelen, fölösleges elmenni.”  Ezen gondolatnak lehet h. sok igazságtartalma van, de összességében mégis téves, mert azt eredményezi, h. a legnagyobb rossz, a  Fidesz marad hatalmon.

Két idevágó logikai elv: Van a kisebb rossz, meg a nagyobb rossz,  - nem mindegy. Illetve: Biztosan nem lesz változás, ha meg sem próbálsz változtatni. 

Tehát Magyar-honban még a viszonylag legértelmesebb, legbecsületesebb réteg sem elég okos.

 

Ez is fontos…

Elhatároztam, a magam részéről nem áltatom magam.

Ugyanakkor nem lenne jó, ha cinikus, gúnyolódó, reménytelen ellenzéki lennék, mert az is ártalmas. De naiv, a problémákat a szőnyeg alá seprő, idióta sem akarok lenni. Tulajdonképpen ebben a helyzetben a népbetegség állapotában nincs tökéletes viselkedés. Úgy is mondhatjuk, h a népbetegség minden réteget többé-kevésbé beszippant. Még a józan, tisztánlátó, zsarnokság ellenes (tehát a regnáló diktatúra ellenes) réteget is.

Mert a naivitás is ártalmas, a reménytelen semmibe mutató cinikusság is az, a viccelődés is, a disz-ellenzéki  szerep is ártalmas.   Az erőszak, a dühöngés, a gyűlölködés sem igazán megoldás, és a külföldre menés sem. Tulajdonképpen mindegyik a diktatúrának kedvez, mindegyik a népbetegség része.

Ezért én elismerem, h népbetegségről van szó, amibe én is benne vagyok, belekeveredtem, csak halvány fogalmaim vannak a megoldásról, de legalább nem ártok.

Nem áltatom magam.

Persze vannak elkeseredett költők írók, lánglelkű forradalmárok, akik hisznek a nép feltámadásban, az igazság győzelmében, a zsarnok bukásában. Valójában csak ritkán törnek ki forradalmak, azok is többnyire elbuknak. Húsz év sötétség után jöhet néhány hónap világosság, majd újra húsz év sötétség. Igaz h az újabb húsz év sötétség, bár ez néhány luxszal világosabb lesz, mint az előző.  A zsarnokok sem buknak meg mindig. A zsarnokok felét elismeri, legalábbis elfogadja az utókor. Orbán, és bandája nem fog közéjük tartozni, ő már biztosan a történelem szemétdombjára kerül. Jelenleg viszont él, virul és megválasztja a nép. Na és az igazság? Az, ami szinte soha nem derül ki.  Legfeljebb közelebb kerülünk hozzá és már ez is nagy szó. A magyar nép biztosan sokáig fog még betegeskedni, sokáig élteti a diktatúrát, még tovább,ha áltatjuk magunkat

Amelyik nép 12 év alatt számtalan komoly disznóság aljasság, válság után sem jött rá, h mi a helyzet, az nem is fog. Most nem tudok olyan katasztrófát elgondolni, nem tudok olyan Fidesz aljasságot elképzelni, h. felébredjen a nép. Akkor mi lesz?

Pontosan nem tudom, de az holt biztos, ha áltatjuk magunkat (majd meglakol, majd a felébred a nép, majd …) akkor az a kevés esélyünk is elpárolog, ami még talán megvan.

Mindezzel persze nem a beletörődést akartam reklámozni.

Talán azt üzenném: nem szabad feladni, sikertelenség után mindig újabb és újabb megoldásokat, gyógymódokat kell kitalálni, hátha valamelyik bejön.

 

Ez is fontos… 

Eredetileg hosszabban akartam írni az ellenzék alkalmatlanságáról, néhány ellenzéki politikus becstelenségéről, a Fidesszel való  kollaborációról, a korrupciós összefonódásról.

De nem teszem. Egyébként az ellenzék becstelensége, árulása is általában a Fideszhez kötődik. Vagyis ezek a politikai aljasságok félig a Fideszhez kötődnek. Az alábbiak miatt nem veszem elő az ellenzék gyengeségeit. Sőt eme írásban a Fidesz aljasságaival is viszonylag kevesebbet foglalkozok.

Az egyik, amit meg kell érteni, h. a vezetés, (a vezetők többsége), bármilyen vezetés ellenőrzés kontroll nélkül (demokrácia nélkül), elpofátlanodik, hatalmaskodik, és harácsol. A másik, amit meg kell érteni, h. manapság olyan hazugságvilágban, olyan hazugságáradatban élünk, h. nincs, talán nem is lehet teljesen igazmondó politikai erő.  Mondok egy példát; itt van az egyik kisebb párt, elismerve hogy sok igazságot mond, pl. a járványról, az orosz-ukrán háborúról, de saját maga is elismerte: ha ezekhez az igazságokhoz való ragaszkodás csak kívülállással (kirekesztés veszélyével) valósítható meg. Vagyis az igazsághoz való ragaszkodás akár kirekesztéssel is járhat.  Ami nem jelenti azt, h akit kirekesztenek annak mindig feltétlen igaza van, hiszen  ártás a hüleség miatt is történnek kirekesztések.

Szerintem, az egyik gyógymód. (a megoldás egy része.)

A beteg nép gyógyítása összetett terápiát igényel, melynek része lehet az alábbi. A minimális fejlődés biztosítása szintén összetett feladat, melynek része lehet az alábbi.

Amit egy nép, egy vezetés tehet (ha jót akar), hogy a legkisebb rosszat választja, azt támogatja. Viszont a legkisebb rossz kiválasztásban elég sok szempont szerint mérlegel.

Egyrészt szempont a helyes stratégiai elvek mentén való irányvonal, tehát az elvi igazság is egy szempont. Viszont a jelen idejű gyakorlati lehetőségeket is figyelembe kell venni.

Mindkettőt figyelembe kell venni, méghozzá megfelelő arányban.

Vagy inkább azt mondhatjuk: legfontosabb cél az elvi stratégiai igazság, de azt is mérlegelni kell, hogyan lehet ahhoz reálisan eljutni. Minek kell lenni az első lépésnek, minek a másodiknak, stb.

A legkisebb rossz választása nem könnyű.

Egyrészt mérlegelni kell, ehhez pedig sokoldalú tájékozódás, alapos átgondolás szükséges. Manapság az értelmes ember semmilyen kész állítást, nézetet nem fogad el önálló felülvizsgálat nélkül. Alapos, önálló, független sokoldalú felülvizsgálat szükséges.

Másrészt le kell vetni a gőgös büszkeségünk, sőt néha mélylevegős kompromisszumot kell kötni. Ez is megalkuvás, de nem önző, elvtelen benyalós megalkuvás.

Szóval ez még vállalható megalkuvás.

Ez a legkisebb rossz kiválasztása, a viszonylag  jó megoldás, de miről is van szó?

Nyilvánvalóan arról van szó, hogy a lehetséges opciók közül legyen az ügyre vonatkozó döntés, vagy vezető kiválasztás, -  a legkisebb rosszat választjuk.  Avagy a jót, vagyis a jobbat választjuk. Gyakran viszont kettő vagy több rossz közül lehet választani, innen ered: a legkisebb rossz választása.

A választás nélküliség, nagyobb rossz, mint a legkevésbé rossz vezetés kiválasztása.  Nagyobb rossz, mert akkor mások, a magabiztos hülék, és a uralkodni vágyó önzők fognak választani. Tehát a közömbösség rossz megoldás.  Ha elkezdünk finnyáskodni: márpedig én nem fogok rosszat, választani, akkor sem, ha az csak kicsit rossz, inkább nem választok - akkor tulajdonképpen a nagyobb rosszat választjuk. Mint már mondtam: azzal választjuk, h akkor sokan mások lehetségesen a nagyobb rosszat választják, amely nagyobb rossz aztán felettünk is uralkodik.

Ha úgy érezzük, hogy kb. egyforma rosszak közt kell választanunk, akkor a hatalmon levő, már bizonyított rosszat váltsuk le, az új állítólagos rosszat válasszuk. Ha másért nem, akkor azért h a vezetés ne bízza el megát, ne alakuljon ki a hatalomimádata, ne tudja magát bebetonozni. A további szempont lehet még: válasszuk a szerényebbet, az önkritikusabbat, a demokratikusabbat.

A fejlődés  menete, ha a legkisebb rossz választása mentén haladunk:  A legkisebb rossz, általában többnyire (60%-ban) jobb, mint az előző, ezzel léptünk egy kisebb lépést előre, - majd a meglevőt szintén leváltjuk a legkisebb rosszra, megint lépünk egy kisebb lépést előre, és így tovább. viszonylag lassú haladás, de biztos.  Ha tartósan emberhez,  párthoz kötjük magunkat, akkor valószínűleg idővel pofára esünk.

Gyakorlatilag a sok szempontból kiválasztott legkisebb rosszak mentén lehet előrébb lépdelni.

Van amikor ez valóban nehéz. De a Fidesz-Orbán rezsim annyira pocsék, h. a leváltásának szükségessé nem lehet kétséges. Itt nem arról van szó, hogy van száz érv, abból a leváltás mellett van ötvenegy, leváltása ellen, negyvenkilenc. Most az arány; a leváltása mellett nyolcvan, ellene húsz. Avagy nyolcvan érv, h a Fidesz a legnagyobb rossz és húsz amellett h. nem a Fidesz az.

Egyébként egy sereg mémet írtam ebben a témában, nagyjából mind erről szólt. Többször figyelmeztettem a választókat, most ideiglenesen az ellenzék kisebb-nagyobb hibáit el kell felejteni, az ellenzéki leváltó erőt kell választani, mert a Fidesz magasan a legnagyobb rossz, tehát az ellenzék csak a kisebb rossz lehet.  

 

Ez is fontos…

Csakis a régiós összehasonlítás kiindulás a jó kiindulás

Tehát Magyarországot ezekkel az országokkal kell összehasonlítani: Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Horvátország, Románia.  Azért mert hasonló sorsú hasonló helyzetű, hasonló kultúrájú hasonló fejlettségű országok, akik egymást előzgetik. A rendszerváltás idején 1990-s évek elől voltunk aztán 2009 táján középre csúsztunk, most pedig hátul vagyunk, ha fontosabb statisztikai adatokat nézzük. (gazdasági teljesítmény, pénzügyi helyzet, jólét, demokrácia-színvonal, egészségügy színvonala, oktatás színvonala, boldogságszint, felvilágosult demokratikus gondolkodás, stb.) 

Vannak, akik azt mondják, na de magyarokat jobban sújtotta a silány nemzetközi helyezet. Nem ugyanannak a nemzetközi helyzetnek vagyunk a részesei, az EU tagjai vagyunk, a hanyatló nyugat (mert valóban van egy hanyatlás) baromságai minden felsorolt országot érintenek. Az EU tehetetlensége zavarossága következetlensége, az hogy alkalmatlan diktatórikus kormányokat is finanszíroz, szintén minden EU-s országot érint.  Mégis csak Magyarországon tartanak, választanak már a negyedik ciklusban is, kétharmaddal egy ilyen csapnivaló kormányt, vezetést.

A covid járvány szintén egyformán hatott, az ukrán-orosz háború negatív hatásai ebben a régióban szintén nagyon hasonló.

A történelmi örökség,  népkarakterek torzulása, a kultúra sötétebb oldalai, az elnyomáshoz való hozzászokás, ahogy már mondtam, hasonlók a régió országaiban. Persze kérdés meddig menjünk vissza az időben. De én addig mennék vissza, h azért nálunk mégis volt egy 1956, a többiekhez képest,  vidámabb, szabadabb  Kádár korszak,  és a rendszerváltás idején az élen álltunk. A történelmi, kulturális múltra szerintem nem lehet hivatkozni.

Igen, de más országban nem jött ennyire galád, ravasz, diktatúra kiépítését értő ember, mint Orbán. 

Na, ez már egy elgondolkodtató érv. És nem is könnyű cáfolni.

Az állítás az, hogy egy ravasz diktátori hajlamait jól palástoló ember került hatalomra, aki aztán nagyon tudatosan, következetesen fokozatosan építette ki a diktatúra várát, kezdve azzal, hogy jó érzékkel megtalálta az alvezéreinek alkalmas, bólogató talpnyaló embereket. Folytatva azzal, hogy a demokratikus intézményeket átalakította diktatórikus intézményekké. És befejezve azzal, hogy tudatosan elbutította, manipulálta, egyben maga mellé, a diktatúra-elfogadás mellé állította a népet. Ez igaz, de nem teljesen. A kérdés, h. mindebben a nép mennyire volt ellenálló. Én azt állítom más országban nem sikerült volna, a népet ilyen hosszan erősen elbutítani, megmanipulálni. Már ezért sem, mert e közben Orbán és bandája rengeteg nyilvánvaló galádságot követett el. Nyilvánvalóan rossz döntéseket hozott, elég sokat. Nyilvánvalóan lenézte, károsította a népet, elég sokszor. Nyilvánvalóan hazudott, csalt lopott, elég sokat, sokszor. Én azt mondom, hogy az összes régiós ország nép leváltotta volna Orbánt és bandáját, csak mi magyarok nem. A nyugati országok még inkább, a skandinávoknál labdába se rúghatott volna. De a világon sem nagyon találunk olyan népet, mely a magyar körülmények mellett (EU tagság, kis ország, stb.) Orbánt és bandáját ilyen hosszú ideig (négy ciklus kétharmaddal) hatalomba tartotta volna.

Meg kell vizsgálnunk a magyar nép (sajnos ebben az esetben a többségről az átlagról van szó, fellép egyfajta kollektív vétség), miért fogadja el Orbánt és bandáját.

(Egy ki kiegészítés: nyilvánvalóan nincs kollektív bűnösség.  Több okból, sok okból. Kollektív erkölcsi vétség, kulturális hanyatlás azonban van. Már azért is van, mert egy nép egy ország annyira összezárt egység, hogy a nép minden tagját nem lehet egyenként megítélni. Ha pedig egy nép többsége huzamosabb ideig önként megválaszt egy galád vezetést, akkor sajnos az egész népet lehet, kell  elítélni.)

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: magyarok lelki betegsége 1.
Birkának néznek? - © 2008 - 2026 - rendszer-vakitfed.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat