A link elvezet a vakitfed oldalakhoz, ezután nyisd meg (download) a 0000 közvélemény-kutatás terv oldalt.

http://sites.google.com/site/vakitfed/my-forms

 

Kiegészítés a 0000 közvélemény-kutatáshoz.

 

Hogyan lehet e közvélemény-kutatásból tovább lépni?

Már van egy jó kis (elég nagy) tervezet. Meg lehet találni, de nem itt.

A működő közvetlen demokráciához létre kellene hozni egy új törvényhozási rendet.

Avagy egyáltalán rendet kellene teremteni, merthogy jelenleg rendetlenség uralkodik. Úgy tűnik (és mivel a jó nép ezt látja), nem csak tűnik, de kijelenthető: valahogy rendetlen diktatúrában zajlik jelenleg a törvényhozás. (Lehet, hogy valahol rejtetten van valamilyen törvényhozási rendszer.  De az nem köztudott. Miért rejtegetik? Vagy nincs is? Egyébként pedig a nép számára az a valóság, ami számára tudott.)

Visszatérve tehát jelenleg ez a törvényhozási rend:

 „Szeretet vezérünk” agyában sok minden forog, szegény le van terhelve. De hát, éppen az ágas-bogas elfoglaltsága miatt ideje sincs alaposan végiggondolni a dolgokat. A főcsicskások persze nemigen mernek törvényalkotási ötlettel előállni, ráadásul, nem is nagyon gondolkodnak ilyenen, ez a vezér dolga. A mi dolgunk a szeretet vezérünk gondolatait megvalósítani, de mindenek előtt megvédeni – „gondolják” ők, mármint a fő és az alcsicskások.  Szóval a szeretet vezérnek már három napja (hat gyűlés és tizenöt rendezvény között) pl. éppen a felsőoktatáson, jár leginkább az esze.

És az egyik reggel, megszületik benne a gondolat: ne akkor ennek a reformja jött el. Beleéli magát, - hát ez borzalmas állapot, e reformok nélkül semmit sem ér, amit eddig tettem.  E reform nélkül bíz, dugába dől a nemzetmentésem. Sajnos mindezt komolyan (nem magában mosolyogva önző, cseles szándékkal) gondolja a szeretet vezér. Ő magát, és csakis magát, valóban nemzetmentőnek tartja.

És mivel ő zseni, át is gondolja néhány óra alatt a problémát. A gondolatait megbeszéli a csicska-szakértőkkel, akik persze többnyire egyetértenek, kinek van kedve a húsos fazék mellől elkerülni. Vegyük a jobbik esetet, a csicska-szakértők azért felvetnek néhány új szempontot, említnek néhány kiegészítést. A szeretet vezér rászán még néhány órát és a szuperagyban lényegében összeáll az új  törvényjavaslat. Sőt ebből gyorsan törvény is lesz, (a csicskások megvalósítják és megvédik), mert hát a tökéletest nem kell senkivel megvitatni.

Szóval kilencven százalékban ez a jelenlegi (és múltbéli) törvényhozási „rend”. Néha egy-egy csicska-alvezér fejéből pattan ki valamilyen nélkülözhetetlen, világváltó terv, de ennek a megvalósulása már bonyolultabb és kétségesebb. És mindjárt ezt is kijelenthetjük, ez kritikán aluli színvonal. Ez nem rend, ez lótúró. Egy-egy jobb galeriban ennél rendezettebb, a törvényhozás. A rendezettség olyan szisztémát, módszert, mechanizmust jelent, amely legalább részben garantálja a jó minőségű terméket, ez esetben a jó, és népérdekű törvényt.

Hát akkor milyen törvényhozási rendek lehetnének? Lehetne?- ennyire azért már, évszázados késés után nem érünk rá.

Állandó folyamatos  és szinte minden állami területre kiterjedő reformra van szükség – ez vitathatatlan. Az is vitathatatlan, hogy egyszerre nem lehet mindent megreformálni, fel kell osztani a tennivalókat.  Az ütem a mérték, a sorrend tehát nagyon nem mindegy. Mindezt ne egy ember, vagy néhány ember döntse el, hanem sok okos népérdekű ember, a vezetés és maga a nép, legalábbis annak többsége. Kezdjük azzal, hogy van pl. 40-50 állami terület (közbiztonság, igazságszolgáltatás, oktatás, egészségügy, stb., stb.). (Más felosztás is lehetne pl. a problémakörök szerinti) 

Szóval alapnak vegyük ezt a szisztémát (egyféle lehetséges megfelelő rend): minden fontos állami terület kap egy bizonyos negyedévet a reformra. Vagy, egy-egy negyedév két állami terület reformjára legalábbis a kezdeti szakaszra, kijelölt időszakasz. Mondjuk, van 40 állami terület és egy évben ebből nyolc terület részleges reformjára kerülhet sor. Ekkor öt év alatt sor kerülhet minden állami terület részleges reformjára. De nyilván vannak sürgősebben, és kevésbé sürgősen reformra szoruló állami területek. És vannak olyanok melyeket öt év alatt nem egyszer, de kétszer kell reformálni, és olyanok is melyeket elég hét, nyolc, kilenc, tíz év múlva reformálni. De hogy mi a sürgős, ez sem a szeretet vezér mindent tudó agyából pattan ki, hanem erről is folyik egy állandó vita és demokratikus döntéshozás. Tehát a reformsorrend is demokratikusan dől el, és jó előre. Előre, vagyis a reform előtt legalább fél évvel, már mindenki tudja, ekkor és ekkor ezen állami területek reformja fog bekövetkezni. Tehát mindenkinek van ideje felkészülni. És akik akarják, már a reform előtt is kifejthetik az álláspontjukat. Viszont mivel minden idő le van foglalva az éppen aktuális reformmal, ezért mégis takarékoskodni kell az idővel. Pl. már 2012 tavaszán mindenki tudta volna, hogy 2012 utolsó negyedévében kerül sor az oktatás, és a felsőoktatás reformjára.  Addig a vezetés és az emberek más reformokkal voltak elfoglalva, a háttérben azonban már készülhettek e reformra. Az természetes, hogy a vezető párt és a kormányzat (ami lényegében ugyanaz) előadja a maga reformverzióját. Csakhogy ebből, nem kell feltétlen törvénynek lenni, legalábbis az igazi demokráciában. Szerencsés esetben az ellenzék és az értelmiség, a szakma és követlen érintettek is előadhatják a maguk reformverzióját. És persze a nép, a jó közvélemény-kutatások által szintén előadja a maga reformverzióját.  Mert ha előre tudott, a reform, akkor már addig össze lehet állítani olyan kérdőívet, melyben a nép (a többség) nemcsak a fő irányokat, de a témára vonatkozó közepes irányokat is kijelöli. Pl., elkezdődik a „népszavazás” (népvéleményezés) a negyedév előtti hónapban és lezáródik a negyedév 60. napján. Közben persze folyik a vita, (őszinte meggyőzés). A negyedév 60. napján megszületik legalább három, de inkább négy, öt többé-kevésbé eltérő koncepció (középirány halmaz) pl. a felsőoktatás reformjáról.  Persze eleve a kislépések elve érvényesül a törvényhozásban. Ekkor jön az eltérő koncepciók lehetséges összeötvözése. Ahogy ezt már kifejtettük a fő irányt a nép véleményének kell kijelölnie. És ehhez képest módosulhat az irány (valamint százalékok arányok, stb.) 10%-kal pl. a vezetés koncepciója alapján. Az ellenzék a szakma, az érintettek is hozzátehetik maguk 5%-os módosítását.

Pl. a régi a megreformálandó verzió 55 ezer támogatott egyetemi, főiskolai hallgató. De ezt szinte mindenki úgy látja: meg kell változtatni. A kis lépések elve miatt csak 20%-os azaz 11 ezres módosítás lehet.  A kormány azt mondja: legyen maximális, 11 ezer fős a csökkentés. Az érintettek az mondják, legyen 5 ezres emelés. A szakmai vezetés azt mondja: maradjon. A nép úgy dönt, hogy legyen 5 ezres csökkentés. Ez tehát a legerősebb irány. Ebben az esetben mivel a szakma gyakorlatilag tartózkodik, és a kormány kétszer erősebb döntéshozó, mint az érintettek számoljunk ki ennek az átlagát: -5-5-5 -11 -11+5 = -32/6= -5,3  tehát a hallgatók számát 5300 fővel kell csökkenteni. E képlet szerint a nép háromszoros döntéshozó, a kormány kézszeres döntéshozó, a szakma pl. kétszeres döntéshozó, az érintettek (ők azért elfogultak) egyszeres döntéshozók.

Ez egyféle törvényhozási rend. Ki lehet találni más rendeket is, azonban az, biztos, hogy a jelenlegi (szeretet vezér isteni gondolata) se nem rend, se nem demokrácia.

Ami pedig a közvélemény-kutatást illeti: akkor lehet igazán jó kérdőívet szerkeszteni, ha van egy előzetes vita, ha megjelenik néhány kiérlelt koncepció. Ha pedig jó a kérdőív és sokan véleményeznek, akkor kiderül a nép (általában középutas, megfelelő) véleménye.

Amíg nincs demokratikus törvényhozási rend, addig csak a zavaros sehová nem vezető viták világában fogunk élni. És persze addig kevesen fognak, életünket meghatározó kérdésekben, szükségszerűen gyakran rosszul dönteni.

A kiindulás tehát egy a nép által (sokak által tízezrek által) állandóan módosított egyre nagyszerűbb, komplex közvélemény-kutatás létrejötte. A második nagy lépcső pedig egy új törvényhozási rend, fokozatos kialakulása létrejötte, mely e közvélemény-kutatás véleményét, igényeit, kvázi követeléseit figyelembe veszi. A két lépcsőt pedig a vezetésre gyakorolt meggyőzéssel, kvázi nyomással lehet összekötni. Mely meggyőzés arról szólna, hogy érdemes, szükséges változtatni a törvényhozási renden. Ezek szerint a közvélemény-kutatásnak részben majd arról kell szólni, hogy a törvényhozási rendet, a döntéshozó mechanizmust a nép szerint hogyan kellene átalakítani. És arról, hogyan lehetne meggyőzni, rábírni a vezetést a változásra.

Oldal: demokrácia továbblépés
Birkának néznek? - © 2008 - 2024 - rendszer-vakitfed.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat